miron, müron (a gör. myron, 'balzsam' szóból): a bizánci szertartásban bérmáláskor, templom- és oltárszenteléskor használt, illatszerekkel vegyített olaj, melyet csak pátriárka v. metropolita szentelhet. Lat. megfelelője a →krizma. **
Kühár-Radó 1933:278.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.