Magyar Katolikus Lexikon > M > miron


miron, müron (a gör. myron, 'balzsam' szóból): a bizánci szertartásban bérmáláskor, templom- és oltárszenteléskor használt, illatszerekkel vegyített olaj, melyet csak pátriárka v. metropolita szentelhet. Lat. megfelelője a →krizma. **

Kühár-Radó 1933:278.