Magyar Katolikus Lexikon > M > messzalianizmus


messzalianizmus (a szír msallyane, 'az imádkozók' szóból): sajátos aszkézist gyakorló tévtanítás 350-500: főként Mezopotámiában és Antiochiában. - A ~ szerint minden emberi lélekben lakik egy démon, akit a keresztség sem tud kiűzni, csak az imádság és az aszkézis hatására a lélekbe költöző Szentlélek, ill. az égi vőlegény képes megfékezni. Álomlátásokban kapja a lélek az égi sugallatokat, ezért a ~ követői nagyra becsülték az alvást. A ~ elutasította az egyh-szervezetet, s különösen a szír ter-en támasztott nehézségeket a kat. egyh. számára. Zsin-ok és egyhatyák harcoltak a sok formát öltött és sok ágra szakadt ~sal. **

LThK 1993. VII:157.