Magyar Katolikus Lexikon > M > menyasszony ágya


menyasszony ágya: az 1930-as években a →hozomány összefoglaló neve: ágy, ágynemű, fehérnemű stb. - A →lakodalmi szokások szerint a ~nak a házasság legfőbb jelképeként az egyh. szertartás előtt a vőlegény házában kellett lennie. - A szokásban az ágy szó ősrégi, finnugor alaprétegéből való értelme maradt fenn, mely szerint nem bútorféleséget jelent, hanem a fekvés, alvás kellékeit, ill. fekvésre, hálásra összerakott holmit (régebben szalmát, gyékényt, később 'ágyneműt'). - Az ún. ágyvitel ált. a lakodalom előtti napon történt, sok helyen (pl. palócoknál) közvetlenül az esküvő előtt, külön szert-sal. A vőfély küldöttség élén érkezett a lányos házhoz kikérni az „ágyat”. Számtalan kérdésre kellett felelnie, s megalkudnia az árában, mire fölrakták a szekérre a menyasszony holmiját, ágyneműjét, ládáját stb. Induláskor a szekér kerekéhez üres cserépfazekakat vagdostak. Víg nótázással össze-vissza nyargalták a falut, hogy mindenfelé megmutogassák a menyasszony holmiját. Nagyszalontán e körútnak csengőzés a neve, mert csengősszerszámos fogaton járták. A palócoknál külön dunyhavivő asszonyok vitték táncolva a menyasszony dunnáját. A vőlegényes házhoz érve megint csak hosszas kérdezősködés után engedték be őket. Sok évődés után megvetették az ágyat, s a bámészkodó gyermekek közül egyet elkapva, meghengergették rajta, hogy fiú legyen az első gyermek. Utána mulattak keveset, eljárták az ágyvetők táncát. **

MN IV:166.