Magyar Katolikus Lexikon > M > menhir


menhir (keltául 'magas kő'): függőlegesen fölállított hatalmas kő a →megalit kultúrában (Kr. e. 3000-2000). - Csak a bretagne-i Morbihamban 3500 ~ van, s a híres carnaci kősor 3 km hosszú. A ~ek köré gyakran →kőkört (cromlech) vontak, mely vsz. ünneplésre v. kultuszra szolgáló térséget kerített be (átm-e a 60 m-t is eléri). A ~ vsz. lélektrón volt, melyen a halott lelke megpihenhet. Némely ~hez fekvő kő csatlakozik, vsz. oltárként (disszolit). Olykor fából készült karó tölti be a ~ funkcióját. - Későbbi korokban a ~ inkább a halott „emlékműve”, ezért nagyon különböző formákra faragták. A történelmi időkben olykor sajátos termékenység-kultusz alakult ki a ~ek körül: olajjal kenték meg, virágokkal koszorúzták, megvilágították, meglocsolták, körüljárták, körültáncolták, megérintették (a genitáliákkal): mindig arról van szó, hogy a nagyhatalmú ősöket mint a termékenység és a jólét közvetítőit elismerjék, tiszteljék és kérjék. Néha olyan figurák is találhatók a →sírmellékletek között, amelyeknek halottábrázolásokként (idolok) hasonló funkciójuk lehet, mint az emberformára faragott ~eknek. **

König 1985:46.