Magyar Katolikus Lexikon > M > menóra


menóra: hétágú mécstartó Jahve szentélyében, a →szent sátorban és a →jeruzsálemi templomban. Az ószövetségi zsidóság szimbóluma. - A ~ a →frigyláda, a →kitett kenyerek asztala és az →illatáldozati oltár mellett a szentély fölszerelési tárgya. Mózes parancsba kapta az Úrtól: „Készíts színaranyból mécstartót. A mécstartó, a lába és a törzse legyen megmunkált arany. Kelyhei, a bimbó és a szirom, vele egy darabból legyenek. Hat ág jöjjön ki oldalaiból, három az egyik oldalból, három a másik oldalból. Mindegyik ágon legyen három mandulavirág alakú kehely, bimbóval és szirommal: mind a hat ágon, amely a mécstartóból kinyúlik. Magán a mécstartón legyen négy mandulavirág alakú kehely bimbóval és szirommal. Egy-egy bimbó legyen két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön. Bimbói és szirmai egy darabból legyenek, egy darab megmunkált tiszta aranyból. Csinálj hozzá hét mécsest. A mécseseket úgy kell ráhelyezni, hogy az előtte levő teret megvilágítsák. A hozzájuk tartozó koppantók és hamutálak is legyenek tiszta aranyból. Egy talentum tiszta aranyat használj fel a mécstartóhoz és kellékeihez. Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el, amelyet a hegyen mutattam neked.” (Kiv 25,31-39; 39,37;. Zak 4,1-14). - A →mécseseknek állandóan égniük kellett Jahve előtt (Kiv 27,20; Lev 24,2), bár a későbbi zsidó iratok vitatják, hogy nappal is égtek. Salamon is készíttetett a Tp. számára 10 mécstartót (1Kir 7,49; 2Krón 4,7). A fogság utáni Tp-ban szintén állt egy minden bizonnyal aranyból készült ~; ezt IV. Antiokhosz Epifánész elrabolta (1Mak 1,21); Makkabeus Júdás újat csináltatott (4,49); ennek Heródes Tp-ában egy nagyobb került a helyébe; ezt vihették el hadi zsákmányként a rómaiak. - Josephus Flavius szerint a ~ kb. 1,3 m magas. A templom szentélyében „az asztallal szemben a déli fal közelében állt a színarany ~, száz mina (43,6 kg) volt a súlya. Kicsi golyókból, liliomokból, gránátalmákból és kelyhekből volt összerakva, szám szerint 70-ből. Egyetlen lábból nőtt ki fölfelé annyi ág, ahány bolygó a nappal együtt van. Hét csúcsban végződnek egymástól azonos távolságban, és egy sorban állnak. Hét lámpa ég rajtuk, ugyanannyi, ahány bolygó van, és keletre meg dél felé néznek, mert a ~ ferdén van beállítva.” (Zsidók tört. III, 6, 7.) - Titus cs. (ur. 79-81) római diadalívén látható, amint a zsidó háború után diadalmenetben viszik. Kr. u. 455: Geiserich vandál kir. hadizsákmányként Karthagóba vitte. 533: Beliszár, Jusztinianosz cs. hadvezére a vandálok legyőzése után hozta vissza Rómába, s Jusztinianosz elrendelte, hogy vigyék vissza Jeruzsálembe. Ezzel a ~nak nyoma veszett, vsz. 614: Jeruzsálem bevétele után a perzsák elvitték magukkal. - Ikgr. A ~t szívesen ábrázolták, mert nem ütközött a →képtilalom törvényébe (Kiv 20,4). Képciklusban a Bet Alfa-i és a jerikói zsinagógában mozaikon, Dura Europoszban freskón látható. Mint vallási és nemzeti jelkép ajtók fölött, szarkofágokon, sírköveken, pecséteken, üvegen, mécsesen, sírköveken, épületeken ábrázolják, a Titus diadalívén látható relieftől eltérően háromlábú talppal. A ker. műv-ben részben mint a zsidó kultusz tárgyát, részben a Szentlélek 7 ajándékának jelképét, ill. mint Mária-jelképet ábrázolták. Szép kk. példái láthatók az esseni szegyh-ban, a milánói dómban, Prágában, Magdeburgban. **

BL:1232. - Kereszty 1998:418. - Sachs 1980:240. - Kroll 1993:178, 400.