Magyar Katolikus Lexikon > M > megtagadás


megtagadás (lat. negatio, a nego, 'tagad' igéből): személyes kapcsolat megszakítása, vagy olyannak tekintése, mintha a kapcsolat soha nem létezett volna. - A Szentírásban 1. az ember Istennel kapcsolatos magatartásában: elpártolás, →engedetlenség, →hűtlenség (vö. pl. Józs 24,27; Péld 30,9; Jer 5,12; Tit 1,16; ApCsel 3,13; 2Pt 2,1;. Jel 2,13; 3,8; 1Tim 5,8; 1Jn 2,22; Júd 4); →Péter tagadása (Mk 14,66-72). - 2. Jézus elvárja, hogy akik hisznek benne, azok ne tagadják meg az emberek előtt (Mt 10,33; Lk 12,9), s az ítélet napján Ő is meg fogja tagadni azt, aki Őt megtagadta (Mt 10,33; Lk 12,9, . Mk 8,38; Mt 25,12; Lk 13,27). - 3. →önmegtagadás **

BL:1208.