Magyar Katolikus Lexikon > M > megtévesztés


megtévesztés (lat. dolus): 1. a →hamisság cselekedete, szándékos károkozás lelki vagy anyagi javakban. - 2. az egyházjogban a házasságkötést érvénytelenítő értelmi hiányosság. A CIC érvénytelennek mondja ki az olyan házasságot, amelyet ~ hatása alatt kötöttek, föltéve, hogy a ~re a →házassági beleegyezés megszerzése végett került sor és a másik félnek egy olyan tulajdonságára vonatkozott, amely természeténél fogva alkalmas arra, hogy súlyosan megzavarja a házastársi életközösséget (1098.k.), mint pl. a terméketlenség (1084.k. 3.§). Ha valaki tudja, hogy nem lehet gyermeke, de az esküvő érdekében partnerének mégis azt hazudja, hogy lehet, v. megtévesztő magatartással, pl. a közös gyermekekkel kapcsolatos tervezgetéssel téves elképzelést kelt benne, a házasság érvénytelen. - A szakirod. sok más olyan tulajdonságot is ismer, amely természeténél fogva súlyosan megzavarhatja a házastársi együttélést. Ilyen lehet pl. a kicsapongó természet, bármilyen súlyos betegség, súlyos anyagi és egyéb kötelezettségek, az alkoholizmus, a harmadik személytől származó v. esetleg hamisan állított terhesség. Az efféle esetek nem ritkák. Ha pl. valaki eltitkolja a fertőző betegségét, v. leendő házastársa előtt soha egy csepp szeszesitalt sem iszik, hogy bizalmat keltsen a házasságkötéshez, ugyanakkor egyáltalán nem szakít az alkoholizmussal, v. ha valaki azt állítja, hogy teherbe esett egy férfitól és ezért követeli a házasságot, közben pedig tudja, hogy nem terhes, v. mástól ered a terhesség, a házasságot érvénytelennek tekintik. - A házasságot érvénytelenítő ~ elbírálásakor ügyelni kell arra, hogy nem elegendő a ~ szándékossága. Azt is igazolni kell, hogy ez a szándék a házasság kieszközlésére irányult. Ha pl. valaki egy állás elnyerése kedvéért egészségesnek hazudta magát, s ezért egy másik személy nem az álláshoz segítette hozzá, hanem házasságot kötött vele, az ilyen házasság érvényes lenne. - A házassági beleegyezés megszerzését célul kitűző ~ mindig szándékos. A megtévesztő nem csupán az egyik fél lehet, aki mondjuk eltitkolja valamilyen tulajdonságát. Származhat a ~ harmadik személytől is: a rokonságtól v. kívülállóktól. E.P.

Erdő 1991:439.