Magyar Katolikus Lexikon > M > megszentségtelenítés


megszentségtelenítés, profanizálás (lat. profanatio): szent dolgok sajátos rendeltetésével ellenkező, közönséges vagy nekik meg nem felelő céllal történő használata. - A Szentírásban a héb. ige jelentése (melyet ált. a megszentségtelenít igével szoktak m-ra fordítani): 'szabaddá tesz', 'szokásos használatra átad'. A belőle származó melléknév a megengedettre, hozzáférhetőre, az ált. használatra átengedettre, a közönségesre, a hétköznapira, a nem szentre utal, ellentétben a →szenttel, megszentelttel, az ált. használatból kivonttal. Így a közönséges, hétköznapi, nem szent (profán) és a megszentségtelenített nagyon közel állnak egymáshoz, úgyhogy esetenként együtt is szerepelnek (Ez 22,26; Lev 10,10), a közönséges, hétköznapi, nem szt (= profán) szó pedig a tisztátalan szerepét tölti be (1Mak 1,47.62: tisztátalan, Mk 7,2.5: tisztátalan; ApCsel 11,9; 10,14: közönséges; Róm 14,14: tisztátalan); a közönséges, hétköznapi, nem szt (= profán) és a tisztátalan összeegyeztethetetlen a szenttel. A ~ a szentnek a profántól, a közönségestől, a hétköznapitól, a nem szenttől meg nem különböztetése (Ez 22,26): a) a szenttel nem szentként való bánás, a szentnek olyan módon való kezelése, mintha közönséges, hétköznapi, azaz ált. használatra átengedett volna (pl. a szombat ~e; = megszegése: Kiv 31,14; Iz 56,2.6; Ez 20,13; szt ételeknek nem az előírt időben való fogyasztása: Lev 19,8 v. nem szt embereknek adása: Lev 22,10; Szám 18,32); b) valamely tiszta, szent állapot megszüntetése, tisztátalanra változtatása (Lev 21,12-15: a szentély ~e = tisztátalanná tevése; 21,4.6: a pap ~e, 21,9: lánya tisztátalansága = kicsapongó élete folytán); c) valaminek, amit az ált. használatból ki kellett vonni, mindenki számára hozzáférhetővé tétele (MTörv 20,6; 28,30; Lev 19,23: a szőlő hétköznapi módon való használata, profanizálása, azaz az első 4 év termésének élvezete, amely Jahvét illette meg). - Minden, ami sérti Jahve szentségét, megszentségteleníti a nevét ill. őt magát (vö. Ez 13,19), így pl. az áldozatbemutatás szabályainak meg nem tartása (Lev 22,2; Mal 1,12), gyermek feláldozása Molochnak (Lev 18,21), bálványimádás (Ez 20,39), Izr. idegen népek uralma alá kerülése (36,20-23), mert ez lehetővé teszi, hogy Jahve tehetetlenségére következtessenek belőle (36,20;. 20,9). - Jahve maga is „megszentségteleníti” örökségét (Iz 47,6), szentélyét (Ez 24,21), népe szt fejed-eit (vö. Iz 43,28), amikor idegen kézre adja őket. Ugyanígy „megszentségteleníti” Jahve a tíruszi kir-t is, az Isten szt hegyéről levetve (Ez 28,16). A ~ olykor a meggyalázással, a beszennyezéssel egyértelmű: Ruben a vérfertőzéssel beszennyezte apja fekhelyét (Ter 49,4); aki saját lányát kiszolgáltatja, bárkinek odaadva, az beszennyezi és gyalázat színhelyévé teszi az egész orsz-ot (Lev 19,29); Jahve „megszentségteleníti” az emberek gőgjét, azaz megalázza (Iz 23,9). - Az ÚSz-ben megszűnik a különbség a közönséges, hétköznapi, nem szent (= profán) és tisztátalan, ill. a szent és tiszta emberek v. tárgyak között (ApCsel 10,15.28; 11,9; Róm 14,14;. Mk 7,15.19); csak a gyengeség, az aggályosság marad meg (Róm 14,2). A profán rosszalló színezetet kap: a mese (= mendemonda), a fecsegés, a szócséplés jelzőjévé válik (1Tim 4,7; 6,20; 2Tim 2,16); a közönséges, alantas (= profán) lelkületűek (1Tim 1,9; Zsid 12,16) távol vannak Istentől, bűnösök. Nem a rituális, hanem az erkölcsi tisztátalanság szennyezi be az embert (Mt 15,11.18.20). - Az Egyh. Törvénykv. bünteti az akár ingó, akár ingatlan szt dolgok ~ét. A szt dolog kánoni fogalma ebben az összefüggésben is az, amit az 1171.k. ír le. A ~ kifejezés a CIC-ben az ezt a bűncselekményt tartalmazó kánonon (1376.k.) kívül egyedül az Euch-val összefüggésben (938.k. 3.§) fordul elő. A ~re a Codex kötelező, de meghatározatlan büntetést rendel (1376.k.). **-E.P.

BL:1207. - CCEO 1990. - Erdő 1991:519.