Magyar Katolikus Lexikon > M > megerősítés


megerősítés (lat. confirmatio): az →egyházi hivatal betöltésének az a módja, amikor az alkalmas személy kijelölése →egyházi választás útján történik. - Ahhoz, hogy a ~t elnyerje, a megválasztottnak, miután a választást elfogadta, kérnie kell a ~t az illetékes hatóságtól. Ha ezt a kérést a határidőn belül elmulasztja, és nem igazolja, hogy megfelelő akadály tartotta vissza, elveszíti minden jogát a ~hez (179.k. 1.§), a választói testület v. csoport pedig újra választhat, ha a 165.k. szerinti 3 hónap még nem járt le. - A megválasztott kérésére a hatóság köteles megadni a ~t, ha az illetőt alkalmasnak találta és a választást jogszerűen végezték (179.k. 2.§). A ~t írásban kell adni, bár az írásos forma csupán a bizonyíthatóság kedvéért kötelező, s nem a ~ érvényességéhez szükséges (179.k. 3.§, vö. 10.k.). - A ~re a CIC nem szab külön határidőt. Mivel azonban ez nem is olyan határozat, melynek kiadását a törv. előírja, a hatóságnak legkésőbb 3 hónapon belül meg kell adnia (57.k. 1.§). - A ~, akárcsak a többi végrehajtóra nem bízott egyedi határozat (vö. 54.k.), akkor lép hatályba, mikor az érintett személlyel közlik. Így a megválasztottal való közlés a ~ szerves része. A ~ közlése előtt a megválasztottnak tilos akár anyagi, akár lelki vonatkozásban beavatkozni az illető hivatal vezetésébe. Ha mégis megtenné, cselekménye érvénytelen (179.k. 4.§). A ~ közlésével viszont a megválasztott teljes joggal elnyeri a hivatalt, vagyis a jog és annak gyakorlása is megilleti, hacsak a jog másként nem rendelkezik, pl. azokban az esetekben, mikor a jogkör érvényes gyakorlásához még valamilyen külön követelmény, elsősorban a birtokbavétel (vö. pl. 382.k. 1.§) van előírva (179.k. 5.§). E.P.

Erdő 1991:141.