Magyar Katolikus Lexikon > M > megátalkodottság


megátalkodottság (lat. pertinatia): tág értelemben makacsság, a megfontolás és a belátás képességének hiánya; szűk értelemben a →rosszban való tudatos kitartás, az →állhatatossággal ellentétes →vícium. - 1. A Szentírásban az emberi értelem v. a szív jellemzője, következetes szembeszegülés Istennel és akaratával. Jer 5,21 szerint Izr. fiainak van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak (vö. Ez 12,2; MTörv 29,3; Iz 42.20; 43.8; 44,18; Zak 7,11); megkérgesedett a „szívük” (Mt 13,15;. Iz 6,10; Mk 6,52; Jn 12,40). A ~ kizárja a megtérést és gyógyulást, s ezzel magában hordja a büntetését (vö. Iz 6,9-13): az ember „vastagnyakú és körülmetéletlen szívű” lesz (ApCsel 7,51;. Jer 9,2.6; 6,10). A ~ az érzékelés és a megismerés képességének tompulásához vezet, idővel az ember már nem képes megkülönböztetni a jót és a rosszat (Jer 2,23.35; 3,7.10; 5,36; 8,5; 15,7; 25,5.7 stb.), nem tud szégyenkezni a bűn miatt (6,15; 3,7); végül lehetetlenné válik számára a megtérés (vö. Oz 5,4; Ám 4,5-12). Isten megengedi ezt a büntetést, hogy ezzel jobbulásra bírja az embert (Róm 11,8;. Iz 29,10). - Az ÚSz-ben Jézust folyamatosan körülveszi a vele szemben tanúsított ~ (Mk 4,12; Mt 13,13; Jn 12,39; ApCsel 28,25-27). Az ő engedelmessége megmutatta a ~ lényegét az Isten iránti engedetlenségben és lázadásban. A kiválasztás Isten szabad tette (Róm 9-17), a megátalkodottakkal szemben állnak a kiválasztottak (a maradék), akik Jézusban megtalálták azt, amit Izr. keresett (11,1-7); de Izr. ~a sem végleges (11,25-32). - 2. Erkölcsi súlya attól függ, hogy milyen erényt v. kötelezettséget sért. Legsúlyosabb formája az igazság megismerésének elutasítása, ami →Szentlélek elleni bűn is, mert megakadályozza a megtérést. A legyőzése v. elkerülése ezért elsősorban tanulékony elmét, önismeretet, s ebből fakadó óvatosságot kíván magunk iránt. Fontos a személyes felelősség tudata, mert környezetében az ember gyakran talál önigazolást a tévedésében való ~hoz. - A ~ oka lehet →közömbösség is. Ugyanakkor a ~ot meg kell különböztetni a gyengeségtől, ill. a kényszeres állapottól, melyben az ember nem tud szabadulni egy hibától, rossz szokástól, bűntől (→szenvedély), bár harcol ellene. - 3. A ker. műv-ben a ~ jelképe a →szamár és az →áspis kígyó. **

Prümmer II:496. - BTSz 1976:891. - BL:1182. - Schütz 1993.