Magyar Katolikus Lexikon > M > matyók


matyók: palóc nyelvjárást beszélő, jellegzetes művészetű és viseletű, a 18-19. sz: kialakult magyar népcsoport. Mezőkövesd, Szentistván és Tard (Ny-Borsod síkvidéki területén) községek népe. Ter-ük a →Matyóföld. - A ~ központja, Mezőkövesd (1275: Kuesd) a 15. sz: mezőváros, a hódoltság alatt is megmaradt. A központtól DK-re Szentistván (1333: Scenthstephan) 4-5 emberöltőn át lakatlan volt; ÉK-re Tard (1220: Tord, Szűz Mária-tp-mal). A szomszédos településeken a 16. sz-tól jelentős ref. népesség élt, a ~ viszont mindannyian kat-ok maradtak. - A matyó szó a Mátyás név származéka, Borsodon kívül a r.k. lakosságban tréfás névként is él. A ~ településein az Alföld É-i peremvidékének hagyományos társad-gazd. rendje élt, pusztabérletekkel foglalkoztak. Ezek megszűnése után távoli, gyakran dunántúli nagybirtokokra szegődött summások mezőgazd. idénymunkával keresték kenyerüket. Részben az életlehetőségeik leszűkülése, részben a környezetből házasodás szigora hagyományőrzővé tette közösségüket. Országosan ismert díszes viseletük, egyedi hímzéskultúrájuk a 19. sz. 2. felében alakult ki. A ~ kirajzásaikkal részt vettek távolabbi alföldi területek benépesítésében. 88

Emich nagy képes naptára. Pest, 1860:141. (~) - Herkely Károly: A mezőkövesdi matyó nép élete. Bp., 1939 - Dala József-Erdélyi Tibor: Matyóföld, a híres Mezőkövesd. Uo., 1941. - Györffy István: A matyó népviselet. Szerk. Fél Edit. Uo., 1956. - Kósa-Filep 1975:140. - Tárkány Szűcs 1981:292, 796.