Magyar Katolikus Lexikon > M > mantia


mantia, manteia, mandüosz: a nyaknál kapcsolódó, violaszínű palást bizánci szertartásban, melyet a liturgia végzésére a templomba bevonuló és a liturgia után távozó püspök visel. A paláston 4 kis tábla látható az evangélisták képével. Eredetileg szerzetesi ruha volt. P.I.

Mikita 1891:46. - Berki 1975:280.