Magyar Katolikus Lexikon > M > mankó


mankó: sánta, sérült lábú személy hóna vagy könyöke alá illeszthető, páros, botszerű támasz, mellyel előrehaladását segíti. - A Krisztus v. a szentek (Árpádházi Szt Erzsébet, Szt Márton) által meggyógyított betegek gyakran ~ra támaszkodnak. - Ált. a szt remeték: Remete Szt Antal (T-alakú ~s bot), Szt Gál, Szt Joachim (aki egy ideig remete volt), Szt József (kinek éltes korát jelzi), Remete Szt Pál, Szt Romuald attrib-a. **

KML 1986:213.