🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mandragóra
következő 🡲

mandragóra (gör. mandragora, lat. Mandragora autumnalis): a burgonyafélék családjába tartozó növény, szőrös levelű, fehér virágú, fekete bogyótermésű, kúszó, lágyszárú évelő tökféle. - Ter 30,14-16: Ráchel Leától kért ~t, hogy fia legyen; vö. Én 7,14. - A Szentföldön gyakori, a félszáraz gyomterületeket kedveli. Emberi alakhoz hasonló, alkaloid tartalmú vastag ikerkaró-gyökerét régen a köszvény ellen használták, sokáig szelleműző és férfierőt serkentő képességet is tulajdondonítottak neki, amit a ,szerető' (dod) szóból származó héber neve is alátámaszt. Ezért igen értékes és drága árucikk volt, amelyet a fekete földitök hasonló gyökerével hamisítottak. A nyersen mérgező, idegrohamokat is előidéző növény gyökerének és levelének méreganyaga főzve elbomlik. Az így nyert nyugtató hatású kivonat már fogyasztható. Friss levelének nedve a bőrt kissé érzésteleníti, a fájdalmat csillapítja, ezért a régiek műtéteknél használták. - Megnyúlt lándzsás, hullámosan öblös-fogas, nagy lomblevelei a virágzás után kifejlődve elfekvő sötétzöld levélrózsát képeznek. A virágzás a tél végén a kellemetlen illatú tőlevelek kihajtásával kezdődik, amelyek tövében hamarosan megjelennek a sűrűn egymás mellett ülő, szőrös csészéjű, harang alakú, szagtalan, liláskék virágok. Sárgára érő, néha pirosló, szilvaformájú bogyói nyár elejéig a növényen maradva kellemes ananászillatot árasztanak, de az aratás idejére már lehullanak és szétrepedve a talajba folyatják a magokat. Ezért volt különleges, hogy Ruben ez időtájt még talált és vitt anyjának a termékenyítő hatású bogyókból. Altató és tisztító gyógyszerként is használt bogyóját az arabok „ördög almájának” nevezik. - A kk-ban a termékenység jelképe és segítő gyógyszere, amelyet az előírt módon kellett tárolni és szigorú szert-ok szerint felhasználni. Később a friss növény ingerlő hatású méreganyaga miatt az őrültséget és haragot is szimbolizálta. - Rokon fajai a fekete földitök és a tavaszi mandragóra. Utóbbi zöldesfehér virágú, tavasszal nyíló növény, csak É-Olaszo-ban és a Balkán-fszg. Ny-i felében él. Ky.Z.-**

BL:1153. - Kereszty 1998:294.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.