Magyar Katolikus Lexikon > M > mandatum


mandatum (lat. 'megbízás, parancs'): 1. a régi liturgikus szóhasználatban a nagycsütörtöki szentmisében a →lábmosás (Jn 13,1-11). - 2. a nemzetközi jogban igazgatási jog, melyet az I. vh. végén a Nemzetek Szövetsége adott bizonyos államoknak, hogy No. és az Oszmán Birodalom gyarmatait és függő területeit igazgassák. A ~nak 3 fajtája volt: 1. korlátozott idejű ~ alá kerültek a függetlenségre készülő ter-ek, pl. a brit ellenőrzés alatt álló Irak, Palesztina és Transzjordánia, valamint a francia Libanon és Szíria; 2. határidő nélküli ~ alá került, fejletlenségére hivatkozva, DNy-Afrika kivételével No. összes afrikai gyarmata; 3. az előbbihez kapcsolt területek (DNy-Afrika, Új-Guinea és Szamoa). **