Magyar Katolikus Lexikon > M > mandüasz


mandüasz: a bizánci szertartásban eredetileg a püspök földig érő, ujjatlan, nyitott köpenye. Lat. megfelelője a →cappa magna. - Díszítése: keresztben selyemcsíkok (az élő víz folyóira utalva; vö. Jn 7,38), a két alsó sarkában szögletes minta (a vizet adó élő sziklára utal, vö. 1Kor 10,4; Zsid 9,10; v. a kőtáblákra emlékeztet). A ~t Nagy Konstantin cs-tól (ur. 306-337) kapták privilégiumként a pp-ök, tp-ba bevonuláskor viselték. Díszítetlen változatát szerz-ek átvették. **

Onasch 1981:256.