mancipatio (a lat. manus, 'kéz' szóból): az ókori Rómában ünnepélyes tulajdon-átruházás, eredetileg valóságos, utóbb jelképes adásvétel formájában. Tárgyát kezdetben csak megmarkolható dolog (innen mancipatio) képezhette. - A ~hoz az átruházó (mancipio dans), az átvevő (mancipio accipiens), 5 alkalmas tanú (testes classici), végül a mérlegtartó (libripens) együttléte volt szükséges. A tulajdonjogot megszerző fél a dolgot megragadva magáénak mondta, s közben veretlen ércdarabokat dobott a mérleg serpenyőjébe. A vert pénz forgalomba hozatalával a libripens szerepe formasággá lett. E jogügyletet alkalmazták: 1) a res mancipi (telek, rabszolga, igás és teherhordó jószágok) átruházásakor; 2) coemtiónál, mely által a nő teljesen férje hatalmába (manus) került; 3) jog átruházásakor más személyre a) adoptio, b) emancipatio és c) mancipium esetében; ill. 4) örökségjog átruházásakor. **

Pecz 1985. II/1:13.