Magyar Katolikus Lexikon > M > maioratus


maioratus, ízöröklés: a régi magyar jogban a 17. sz-tól 1945-ig →hitbizományi öröklési rend, mely szerint ha az örökös elsőszülött fia az apa előtt halt meg és fiúgyermeket hagyott hátra, az →öröklésben nem az következett, miként az →elsőszülöttség szerint történő öröklésnél, hanem az örököshöz ízben közelebbi utód, az ő 2. fia, és ez után természetesen az ő utódai. **

Eckhart 1946:364.