🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > múzsa
következő 🡲

múzsa: a görög mitológiában eredetileg vsz. egyetlen képzelt alak, az →ének istennője s általában a szellemi tevékenység megszemélyesítője; később több ~t is elképzeltek, számuk meghatározása nélkül. - Homérosznál a ~k az ének és a költ. istennői, akik megihletik a költőt, és segítik a választottat a verselésben és az énekben; segítségüket invokációkkal kérik. Számuk bizonytalan, mert az Odüsszeiának az a része, ahol 9 ~ról van szó, későbbi betoldásnak látszik. - A ~k Zeusz leányai, az Olümpuszon laknak, apjukhoz hasonlóan mindentudók, s az istenek lakomáin Apolló vezetésével szórakoztatják énekükkel a részvevőket. - A későbbi gör. hagyományban a ~k száma kilenc. A mítosz szerint Zeuszt arra kérték az istenek, hogy énekkel örökítse meg a →titánok fölötti győzelmet. Zeusz ekkor feleségül vette Mnemoszünét (az emlékezet megszemélyesítője), s leányaik lettek a ~k. A ~ kedvenc tartózkodási helye a csöndes, árnyas források környéke, ahol a szüntelen csobogás a ~ zenéjének és énekének a képe. A gör. költők csak Kalliopét, a ~k karvezetőjét emlegetik. - Később a ~kat névvel és konkrét feladatkörrel illették: Klio a dicsőség, azaz a múlt dicsőséges vállalkozásainak hirdetője, a történetírás, történelem ~ja; papírtekerccsel és íróvesszővel ábrázolják. Euterpé 'a vidámító', a lírai ének és a zene, főként a fuvolaszó ~ja; kétágú síppal ábrázolják. Thália 'az örömre derítő', a vígjáték ~ja; komikus álarccal ábrázolták; később a pásztorkölt. ~ja, ezért pásztorbottal is ábrázolták. Melpomené 'az énekes', kezdetben az éneklés, majd a tragédia ~ja; tragikus álarccal ábrázolták. Terszikhoré 'a tánc kedvelője' és ~ja; kezdetben hosszú ruhában kézi hárfával, később mint a lírai költ. ~ját lírával ábrázolták. Erato 'a szerelmes', a szerelmi költ. ~ja; kezdetben lírával, később kézi hárfával ábrázolták, a némajáték (mimika, pantomim) és a geometria ~ja lett. Polümnia 'a sokhimnuszú', az ének, főként a vallásos ének ~ja; attrib-a nem volt, komoly tekintettel, egészen zárt ruhában ábrázolták. Uránia 'a mennyei', a tanítókölt., később a csillagászat ~ja; éggömbbel és mérőbottal ábrázolták. Kalliopé 'a széphangú', a költ., főként az elégia és az epika ~ja; papírterkerccsel, kv-ekkel és íróvesszővel ábrázolták. - Amikor a ~kat kapcsolatba hozták Apollóval, vallásos kultuszuk is kialakult, először Trákiában és Tesszáliában az Olümposz hegye körül, majd Boétiában a Helikon hegyén (itt fakadt forrás a ~k szárnyas lova, Pegazus patája nyomán, s itt ülték a ~k nagy nyilvános ünnepeit), s →Delphi mellett a →Parnasszus hegyén, a Kasztalia forrásnál. A ~knak szentélye volt Athénban és Korintusban is. - A ker. hagyományban a ~k megfelelői a teológia és szolgálóleányai: filozófia, medicina, asztronómia, architektúra, matematika, geográfia, poétika, próza és a zene. **

Enc. Mit. 1964:322.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.