Mária eljegyzése, menyegzője (lat. festum desponsationis B. Mariae Virginis): 1. Jézus anyjának, a →Boldogságos Szűz Máriának és nevelőatyjának, Szt Józsefnek az →eljegyzése. A Szentírás szerint az →angyali üdvözlet időpontjában Mária, a „szűz”, már jegyese volt Józsefnek (vö. Mt 1,18; Lk 1,27). Mivel Jézus korában a 12. évüket még be nem töltött leányt →kiskorúnak mondták (12 és féléves kora betöltésével lépett eladó sorba), s a közbeeső fél évben nevezték →szűznek, eljegyzésekor Mária kb. 12 és fél éves lehetett. Az apokrif iratok szerint jegyese, József kiválasztottságát Áronhoz hasonlóan a kizöldült vessző csodája bizonyította. - 2. ünnep január 23-án. A 15. sz. elején Chartres (Fro.) városában kezdték ünnepelni, majd pápai jóváhagyással (1537) a ferencesek terjesztették. Átvették a reimsi, roueni és sens-i egyhm-k. Az ünn. összefügg Szt Józsefnek a 16. sz: erősödő kultuszával. Buda fölszabadításakor (1686) a kapuc. Avianói →Márk - dárdahegyén magasra emelve Szt József (és Mária) képét - lelkesítette a döntő támadásra induló katonákat. A győzelem után fölajánlották Mo-ot Szt Józsefnek, aki ezután a Habsburg-monarchiában különösen népszerű lett. Hozzájárult ehhez, hogy I. Lipót cs. (ur. 1657-1705) fiúgyermeke, a trónörökös születése késett, a cs. Szt Józsefhez imádkozott a gyermekért, s amikor az megszületett, hálából József névre keresztelték. Lipót kérésére emelte (B.) XI. Ince p. (ur. 1676-89) a napot ünnepi rangra a Habsburg-birod-ban. A schönbrunni kastélykpna (1745) dedikációja és a bécsi Hoher Markt kútkompozíciója (1765) ~t ünnepli. - A II. Vat. Zsin. után (1969) egyes itáliai egyhm-kben, a jeruzsálemi patriarchátus ter-én és néhány szerzetben (pl. stigmatinusok, kárm-k, eudisták) ülik. - ~ →Mária hét örömének egyike. -

3. Ikgr. ~t hagyományosan a jeruzsálemi tp. előtt ábrázolják: József a főpap jelenlétében gyűrűt húz Mária ujjára, olykor a Szentlélek galambja lebeg fölöttük. Legismertebb ábrázolása Raffaello képe (Milánó, Brera, 1505). - A Mária élete képciklusokban mindig szerepel (→Mária ábrázolása). ~t ábrázolja Dorffmeister István képe a türjei prem. és Kontuly Béla modern freskója a bp-herminamezői tp-ban (1933). -

4. Mo-on. Népi jámborságunkban 'Mária menyegzője' a Szűzanya menyasszonyságának ünnepe, mely a ferencesek lelkisége nyomán bontakozott ki. Fogadalmi ünnepként először Somlóvásárhely ülte meg (1714). Kevés patrocíniuma főleg a sehönbrunni példára vezethető vissza: Somlóvár (Erdődy-kastélykpna), Harság (Haršag, 1841, Klobusiczky-család). Az Erdődy-dedikációba vsz. a helyi, somlóvásárhelyi népi hagyomány is belejátszott. ~-oltár van Máriaradna, Jászberény-Szentkút búcsújáró tp-ában, ahol a házasságra váró fiatal búcsúsok különösen is Mária és József oltalmába ajánlották kapcsolatukat. ~t a kánai menyegző vasárnapjához hasonlóan ált. jámbor közösségek, olvasóstársulat, harmadrendek ünnepelték meg, rendszerint elöljáróik hajlékában (kivétel a jászberényi ájtatosság a szentkúti tp-ban). Hagyománya leginkább a Jászságban virágzott. Nagykörű faluban a 20. sz. elején az ünneplés után imádkoztak, énekeltek, a végén kalácsot ettek, bort ittak, olykor táncra is kerekedtek. - Jászladány jámbor asszonynépe még a 20. sz. elején is valamelyik jelesebb Mária-tisztelő asszony hajlékában gyülekezett. A tisztaszobában fölékesített Mária-szobor került az asztalra, amelyet az idősebbek körülültek, a többiek a konyhát, kisházat töltötték meg, annyian voltak. Az Örvendenek az egek kezdetű ének után Mária 7 öröméről szóló ájtatosság, a ~ről írt istória olvasása, újabb Mária-ének, a →lorettói litánia és a kánai menyegző helyi változata, majd jámbor mulatság következett. A Mária-szobor mellé bor és frissen sült kalács került, amellyel minden jelenlevőt megkínáltak. Végezetül az idősebb asszonyok összefogóztak és Mária tiszt-ére táncot jártak. **

Radó II:1357. - Bálint I:171. - Strack-Billerbeck I:295.