Mándics Antal, Mandić, Mandich (Pozsega, Pozsega vm., 1740. júl. 16.-Diakóvár, 1815. jan. 11.): megyéspüspök. - Pozsegában, Zágrábban, Bécsben és Bolognában tanult. 1763: szent. pappá, s a pozsegai szem. rektora lett. 1765: Kobas, 1769: Lipovljani plnosa. A bécsi horvát koll. vicerektora, teol. dr. 1780: zágrábi knk., péterváradi apát, s a nemzeti isk-k felügy-je. 1782: prisztinai vál. pp., auránai perjel. 1806. VI. 17: diakóvári pp., IX. 18: Budán szent. pp-ké. Szem-ot alapított, a városba orvosokat és énekeseket telepített, állatkertet nyitott, isk-kat és tp-okat épített. 1807: alapította a 7. és 8. knk. stallumot, s ez utóbbit örökre összekötötte a diakóvári pléb-val. A →Chiolnich-féle népisk-t középisk-vá fejlesztette. - Utóda 1816. VII. 24: Raffay Imre. 88

LBE:429. - Danica 1840:31-32. sz. - Schem. B-D-S. 1856:8. (52.); 1862:8. (2.); 1900:57. (2.) (s.v. Mandic) - Nagy VII:284. (s.v. Mandich) - Schem. Zagr. 1870:XLII. (610.) - Gams 1873:369. (56.) (boszniai pp.) - Matković 1888:XCVI. (838.) - Hodinka 1898:97. (s.v. Mandics) - Margalits 1900:662. - Vanyó 1933:79. (s.v. Mandich) - Veress 1941:674. - Gašić 1944:82.