Montalembert, Charles-Forbes-René, de (London, 1810. ápr. 15.-Párizs, 1870. márc. 13.): író, politikus. - Apja a Napóleon elleni háborúkban az angolok oldalán harcoló arisztokrata, a kirság restaurációja után diplomata. Anyja neves skót prot. családból származó konvertita. ~-t 1814-től anyai nagyapja nevelte. Iskoláit Angliában kezdte, 1819: került át Fro-ba, Párizsban a Lycée Bourbon, 1827: a Collège Sainte-Barbe növendéke. Látva iskolatársai és tanárai nagy részének ateizmusát, 1827: írta kevés számú hívő kat. iskolatársai egyikének: „milyen nagyszerű lenne megmutatni, hogy a vallás a szabadság anyja”, ami élete mottójává vált. Életében azért a kat. irányzatért küzdött, mely a túlzottan hagyományos, többnyire royalista elvek helyett a szabadság és demokratikus lehetőségek kihasználását és a szegényebb néposztályok melletti kiállást ajánlotta az Egyh. helyzetének megerősítésére. 1829: írta egy levelében: „Ha a katolicizmus győzni akar, akkor a szabadságot szövetségesének kell megnyernie”. - 1829: Carné, Cazalàs és Augustin de Meaux Le Correspondent c. lapjának munk., melynek jelmondata: „Polgári és vallásszabadságot az egész világnak”. 1830-tól Hugo-Félicité-Robert →Lamennais és Jean-Baptiste-Henri →Lacordaire köréhez tartozott, az akkor indult L'Avenirben jelentek meg írásai. Ezekben (részben 1830-i íro-i látogatása tapasztalatai alapján) kiállt az írek, a belgák és a lengy-ek szabadságtörekvései mellett is. Amikor 1831. V: az állami iskolaalapítási monopólium elleni tiltakozásul a L'Avenir szerkesztői megalapították az „Agence générale pour la défense de la liberté religieuse” ('Bizottság a vallásszabadság védelmére') mozgalmat, ~-t följelentették. Apja halálával ekkoriban főrendi címet, vele felsőházi tagságot örökölt, s ott védekezhetett a vádak ellen. Noha a per ~ elmarasztalásával végződött, kiváló szónoklatai a szabad isk-rendszernek támogatókat, ~-nek egyéni hírnevet szereztek. 1831. XI: ~ Lacordaire-rel együtt elkísérte Lamennais-t Rómába, s átnyújtották XVI. Gergely p-nak a L'Avenir szabadelvű és kerszoc. irányzatát védelmező iratot. Az ismételt pápai elítélések után azonban ~ eltávolodott Lamennais-tól. - Az 1848. II-i párizsi forr. után a Második Közt. parlamentjében kitűnt szónoklataival és szociális szellemű ipari törv-ek kezdeményezésével. Szemben állt III. Napóleon hatalomátvételével és a Második Császárság rendszerével. - IX. Pius p. (ur. 1846-78) pol-ját sem támogatta, az I. Vat. Zsin. (1869-70) idején ellenezte a pápai tévedhetetlenség kimondását. - Tagja volt a Fr. Akad-nak, kültagja a MTA-nak. Baráti kapcsolatot tartott Eötvös Károllyal. - Fm: Vie de sainte Elisabeth de Hongrie. Paris, 1836. - Monuments de l'histoire de sainte Elisabeth de Hongrie. Uo., 1838. - Intérêts catoliques au XIXe siècle. Uo., 1852. - Les moines d'Occident depuis St. Benoît jusqu'à St. Bernard. 1-7. köt. Uo., 1860-77. - Adolph Dechamps-pal 1838-70: folytatott levelezését 1993: Leuvenben adták ki. N.D.

Új Idők Lex. XVIII:4579. - LThK 1993. VII:433.