Magyar Katolikus Lexikon > M > Minnesang


Minnesang: hangszerrel kísért lírai ének, a német lovagi költészet műfaja a 11-13. században. - Témája a Minne, 'az eszményi szerelem', ami eredetileg közelebb áll a ker. szeretethez, mint a szerelem szó 20. sz. értelméhez. A  kapcsolat ugyanis, amit a ~ a költ., a zene és az ének eszközeivel kifejezett, a bátor, erős, harcrakész →lovag tiszteletteljes hódolata a fölötte álló, szép, ártatlan, de védelemre szoruló  hölgy iránt. A ~ kir., hercegi, főúri udvari műfaj volt. Szerzői, a Minnesängerek többnyire vándorénekesek, akik a saját műveiket adták elő. Köztük a leghíresebb Walther von der Vogelweide (1170 k.-1230 k.), aki 1211: megfordult Hermann őrgróf  (Árpádházi Szt Erzsébet apósa) wartburgi várában is. **

Walther von der Vogelweide válogatott versei. Bp., 1961. (Keresztury Dezső)