Magyar Katolikus Lexikon > M > Menedékkő


Menedékkő, Letánkő, Kláštorisko, Lapis Refugii, Szepes vm.: egzkori karthauzi kolostor a Lőcse közeli fennsíkon. - Nevét onnan kapta, hogy a környék lakói a tatárok hírére 1241: a közel 800 m magas fennsíkra menekültek, melyre egyetlen út vezetett. Ezt eltorlaszolták, s ideiglenes hajlékaikban épségben átvészelték a tatárdúlást. Hálából kápolnát építettek a fennsíkon, s amikor a 24 kir. város konfraternitásában Márton zsákóci plnos 1299: a karthauzi szerz-ek behívását és letelepítését javasolta, társai magától értetődőnek találták, hogy az időközben ~nek nev. fennsík adjon nekik otthont „Isten dicséretére és a tatárok feletti győzelem emlékére”. A Seitzből érkezett szerz-ek alkalmasnak találták a ter-et, és az adományozás még ez évben megtörtént. Az építkezés 1305: indult meg, a Ker. Szt János tiszt-ére emelt kpna és remeteházak 1307: készültek el. Első perjele, Konrád híres kv-másoló volt. Utóda 1310: Péter, 1320 e. Márton, 1328 e. János, 1340: János, 1366: Herbordus, 1396 e. Péter, 1412: Salamon, 1416: Miklós. - A ktor első m. tagja a följegyzések szerint Dénes nemes, vsz. Liptóról. A legenda szerint 1320: mint újonc puszta szóval megszelídítette a monostor nyájára támadó medvét. - 1433 tavaszán a husziták kirabolták és elfoglalták. Az életben maradt szerz-ek vsz. Tárkányra (→Felsőtárkány) és/v. →Lövöldre menekültek. - A 2 szepességi ktort (~, →Lehnic) 1450 k. népesítették be újra. A husziták újabb támadása elől a ~i szerz-ek 1453-62: Lőcsére menekültek. - Perjelek: 1463: Nagybányai Gábor, majd Erdélyi János, Miklós, 1492: Tornai András, 1500: Jodocus, 1508: Thyr Mihály, 1517 k. Eucherius. Az utolsó Márton. - 3 rablóvezér több tucat rabló élén 1543. VI. 29: két hétre bevette ~et. Ezután biztonsági okokból Lőcse polgárai VII. 13-21: lerombolták a monostort, a szerz-ek Lehnicre költöztek. - ~ alapítását, perjeleit a →Karthauzi Névtelen rögzítette rendtört-ében. - ~ priorja, →Konrád 1307-10: miniátorként több díszes kódexet készített. 1352: ajándékba adtak 8 kódexet a lehnici ktornak (kézi biblia, graduále, antifonárium, martyrologium, passionale, Szt Ágoston János leveleiről írt műve, Nagy Szt Gergely p. Ezekiel-kommentárja, Hugo de Ripellini teol. kompendiuma [tévesen Nagy Szt Albert művének tartották]). Ha pedig ezeket ajándékba tudták adni a másik ktornak, akkor kétségtelen, hogy nemcsak az említett szerkönyvek, hanem a többi is megvolt náluk. - 1544: följegyezték, hogy a ~i ktorból Lehnicre menekültek, és vittek magukkal annyi kv-et, amennyit csak tudtak. A ~i ktor állományából éppen az a 11 köt. ismeretes, amelybe mind a ~i, mind a lehnici ktor neve be van írva. ~en még a 16. sz. elején is folyt kv-másolás: Jodok házfőn. (1465-1508) 2-2 antifonálét és graduálét és számos más kódexet másolt a ktor számára. - A 19. sz: Divald Kornél még a ktor alapfalmaradványaival teleszórtan látta a fennsíkot: a tp-rom szinte eredeti magasságukban fennálló oldalfalakkal, háromoldalú apszissal, D-i szentélyfala mellett sekrestyével, utóbbiban csúcsíves lavabofülke, kőkeretben. Ettől DNy-ra, egy kődobásnyira kápolnarom háromoldalú apszissal. A tp. külső hossza: 30 m, szélessége: 9,2 m. A kpna belső hossza: 11,4 m, szélessége: 6,1 m. Falvastagsága: 75 cm. A tp. faragott köveinek fölhasználásával épült →Savnik várkastélyának kpnája. **

Rupp II:206. (s.v. Menedékszirt) - Csapodi-Tóth-Vértesy 1987:40, 80. - Divald 1999:337. - Török-Legeza 2001:26.