🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > menedékváros
következő 🡲

menedékváros, azilum: →menedékjoggal bíró hely. - A Szentírásban a régi időkben minden K-i →törzs körében menedéket nyújtott a szentély (1Kir 1,50), bár a szentélyhez kapcsolódó menedékjogot nem vették mindig figyelembe (2,28-31). Izr-ben a menedékjog később összekapcsolódott a →vérbosszúval, ezt enyhítette, ill. korlátok közé szorította. A MTörv 4,41-43; 19,1-13 szerint a menedékjog csak azt illette meg, aki nem szándékosan ütött valakit agyon (vagyis: előzőleg nem gyűlölte). Mivel a →kultuszt Jeruzsálemben központosították, és hivatalosan csak ez az egy szentély létezett és így menedékhely is csak ez az egy volt egész Izr-ben, a 4,41-43 a Jordántól K-re eső országrészen kijelölt 3 menedékhelyet (a MTörv szerzője a Jordántól Ny-ra eső ter-eket még meghódítatlannak tekintette), amelyek vsz. régi szentélyek voltak. A Szám 35,13-29 tovább részletezi a menedékjogot, uakkor a közösségre bízza, hogy ítéljen a gyilkos és a vérbosszú jogával élő között; egyszersmind azt is leszögezi, hogy a vérbosszú joga a hivatalban lévő főpap halálával megszűnik. A ~ok száma 6-ra emelkedett. **

BL:1222.

új!

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.