Memorare... (a lat. memoror, 'emlékezik' igéből): imádságok kezdő szava ('Emlékezzél...'). - A zsoltárok kérései gyakran indulnak ~val: „Emlékezzél a te könyörületességedről, Uram, és irgalmasságodról, mely öröktől fogva való” (24,6.8; vö. 20,3). „Emlékezzél meg, Uram, mirólunk, jóakarattal néped iránt, látogass meg minket üdvösségeddel.” (105,4) „Emlékezzél meg igédről, mit a te szolgádnak mondottál, melyben nékem reménységet adtál.” (118,49) - A magánimádságok között a legismertebb a (tévesen Szt Bernátnak tulajdonított) 15. sz. Mária-imádság: „Emlékezzél, ó legkegyesebb Szűz Mária, hogy sohasem lehetett hallani, hogy te bárkit is gyámoltalanul magára hagytál volna, aki pártfogásodat kérte és segítségért hozzád könyörgött. Ily bizalomtól lelkesítve sietek hozzád, ó szüzek Szűze, jóságos Anyám; hozzád fordulok és színed előtt állok sóhajtozva, én, szegény bűnös. Ne vesd meg igéimet, ó Anyja az örök Igének, hanem figyelj azokra és hallgass meg engem, a te Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik, örök Isten mindörökké, ámen.” **