Magyar Katolikus Lexikon > M > Mateóc


Mateóc, Mátéfalva, v. Szepes vm. (Matejovce, Szl.): plébánia a v. szepesi egyhm. felkai esp. ker-ében. - 1231 k. alapították. Szt István kir.-tp-a kéthajós, gótikus kőépület, Ny-i toronnyal. Szentélye egyenes záródású, egy keresztbolttal. Hajóját (15 x 10,3 m) 2 pillér választja ketté, a Ny-i nyolc-, a K-i négyszögletes, s 4 oldalát 2-2 háromkaréjos, csúcsos ívvel összekötött lécek tagolják. A szentély (8 x 6,6 m) boltozatának zárókövét szőlőlomb, 2 gyámkövét növényi indákba fonódó maszk és hosszú hajú koronás fej, másik 2 gyámkövét lombékítmény díszíti. É-i falában 15. sz. szentségtartó fülke, kovácsoltvas rácsozattal. Főoltára 15 sz. szárnyasoltár, középütt Szt István és Imre festett alakjával. Szárnyain 2-2 jelenet Szt István és Imre életéből. A külső szárnyképeken Fájdalmas Anya, Ecce Homo, Szt Kristóf és Szt Ferenc. Az ormokban próféta-mellképek. - 14. sz. feszülete a →mateóci feszület. Bronz keresztkútját a 16. sz: öntötték. - Lakói 1550 u. ev-ok lettek. A pléb-t 1674: alapították újra. Kegyura 1880: a kir. Anyanyelve 1880: ném., szl. - A →tizenhat szepesi város egyike, 1412-1772: lengy. fennhatóság alatt volt. **

Gerecze II:819. - Schem. Scep. 1911:43 - Divald 1999:355.