Magyar Katolikus Lexikon > M > Margaréta


margaréta (lat. margarita, 'igaz gyöngy'): 1. A Szentírásban a latin ~ szó azt a földben elrejtett drágagyöngyöt jelenti, melynek megszerzéséért az ember mindenét eladja (vö. Mt 13,45-46). →gyöngy - 2. margitvirág (lat. Chrysanthemum leucanthemum): a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó, közismert, fehér virágú kerti dísznövény. Ökörszem néven is előfordul. Melius Juhász Péter Herbáriumában (1578) Szt János virága, →szentjánosvirág néven szerepel (eredete ném. mintákra vezethető vissza). - Ikgr. A képzőműv-ben gyakran fordul elő Mária-ábrázolásokon mint Krisztus evang. jelképe. Fehér virágával a szüzesség jelképe; Margit nevű szt-ek (Árpádházi, Antiochiai, Cortonai) attrib-a. Könnycsepp formájú virágszirmai miatt (a →százszorszéphez hasonlóan) a szenvedés, Jézus Krisztus és a vt-k szimbóluma. - Fro-ban a virágzás ált. jelképe. S.J.-**

KML 1986:214.

Margaréta: női személynév, magyar változata: →Margit.