Magyar Katolikus Lexikon > M > Maran Atha


Maran Atha: arám imádságos formula. - Az ÚSz-ben csak az 1Kor 16,22-ben, később a Didakhé 10,6 sztmise-leírásában szerepel. A formula kérés és hitvallás Krisztusról, az →Úrról és az ő eljöveteléről, de hogy melyik eljövetelről van szó, az az értelmezésétől függ. Az arám Maranatha ui. tagolható ~ formában, s akkor azt jelenti, 'Urunk eljött, jelen van', de tagolható így is: Marana tha, s akkor 'jöjj el, Urunk' a jelentése. A régi egyh. szerzőknél az 1. tagolás ált., a 2. tagolást inkább újabban részesítik előnyben. Hogy Pál gör-öknek gör-ül írva arám fordulattal élt, az vsz. azzal magyarázható, hogy a ~ olyan arám ősegyh. közösségben keletkezett állandósult formula volt, amelyet a többi ker. közösség is használt (vö. →abba, →amen). Az összefüggésből mind Pálnál (16,22), mind a Didakhéban inkább az 1. értelmezés (oly biztos, mint az, hogy Urunk eljön, v. hogy Urunk jelen van) látszik kézenfekvőbbnek. Másfelől viszont a mai nézetet, amely szerint a ~ röpima, erősen támogatja a Jel 22,20 is: „Amen. Jöjj el, Uram Jézus!” E szavak a gör-ben a ~ fordításának látszanak, s a Didakhé szövegébe is beleszövődik Krisztus újraeljövetelének gondolata („hogy elérkezzen a kegyelem és elmúljon ez a világ”). **

BL:1157.