Magyar Katolikus Lexikon > M > Manfalva


Manfalva, Mánfalva, Manești, Mănești: középkori eredetű, vsz. a 17. sz. végén elpusztult, pontos helyhez nem köthető település Bacău [Bákó] megyében (Moldva, Ro.), Tatrosvásár és a Tázló torkolatának közelében. - Első, vsz. hamis okl-es említése ezen a helyen 1393: Menești. Bandinus szerint (1646) ~ „régen” nagy volt, lakói a 17. sz: m-ok és r. kat-ok. - Lakói 1643: 43 fő; 1646: 8 ház, 48 fő (kisdedekkel együtt); 1654: 10 ház; 1660: 10 ház; 1670: 20-nál több ház; 1682: lakói elmenekültek; 1692: visszatértek. Vsz. a 17/18. sz. fordulóján pusztult el. Lahovari szerint a 19. sz. végén ezen a helyen, Brătila közs. közelében ismertek egy Mănești nevű mezőt, ahol a hagyomány szerint valaha vásárhely volt tp-mal. - 1600 u. ~ pléb., filiái Völcsök és Godzafalva (Gorzafalva). 1650 u. Tatros filiája. - Tp-ai: 1640 k. fakpna a Szentlélek tiszt-ére; 1643: Szt Miklós-kőtp. 3 oltárral; 1646: kőtp-a romos állapotban. Fölszerelése mutatja a moldvai kat-ok nyomorúságát: „két veres selyemkazula, a harmadik fehér, hímzett szövetből, karing, egy szakadozott alba, válltakaró, portatile, török szövet az oltár számára, két abrosz, kopott selyem előfüggöny, egy csengettyű, egy harang, egy ezüst ereklyetartó, régi szakadozott misekönyv” (Bandinus, 1646). Sztanfalvával közös temetői fakpnáját Kozma és Damján tiszt-ére szent., itt a 17. sz: pünkösdkor búcsú volt. H.P.

Lahovari IV:287. - Benda 1989:162. - Domokos 2001:50.