Makariosz, Alexandriai, Szt (Alexandria, 297/298-Kellien sivatag, 393/394): szerzetes, pap. - A hagyomány szerint kereskedő volt. 30 é. elmúlt, mikorra megérlelődött szerz. hivatása. Kezdetben vsz. a Mareotisz-tó mellett élő nitriai szerz-ekhez csatlakozott. Később a Líbiai-sivatagban remetéskedett, kb. 340-től a remeték papja, később vez-je. Még az akkori fogalmak szerint is rendkívül szigorú aszkézisben élt, amihez mások iránti gyöngédség és alázatosság párosult. Számos csodát művelt. - A ~nak tulajdonított írások közül jelentősebb a lélek halál utáni állapotával foglalkozik, benne az egyiptomi hagyomány keveredik ker. elemekkel. - A cukrászok és csemegeárusok védőszentje. Ü: jan. 2. **

Kirschbaum VII:476. - BS VIII:412. - SzÉ 1988:20. - Vanyó 2000:498.

Makariosz, Egyiptomi, Nagy, Szt (Felső-Egyiptom, 300 k.-Szketisz, 390 k.): szerzetes, pap. - Ifjú korában visszavonult egy cellába. Kb. 30 évesen a pusztába vonult Szketisz környékére. Létfenntartását kosár- és kötélfonással biztosította, néha segített az aratásban. Testvérek gyűltek köréje, s kb. 40 évesen ~t (vsz. Szt Antal tanácsára) pappá sztelték. Szketiszben később 4 tp. is létesült. Sokan kértek tőle tanácsot, számos pogányt megtérített. Szelídsége és nyájassága közmondásos volt; szófukar és elutasító csak akkor lett, ha valaki dicsérni kezdte. - Régi kz-ok ~nak tulajdonítanak mondásokat, leveleket, imákat, hét kisebb értekezést és igen sok homíliát, melyek elmélkedések a lelket Krisztushoz vezető eszközökről. Ü: jan. 15. **

Kirschbaum VII:474. - BS VIII:425. - SzÉ 1988:42. - Vanyó 2000:497.