Magyarok Nagyasszonya (lat. Magna Domina Hungarorum, Patrona Hungariae): 1. a →Boldogságos Szűz Mária, Magyarország királynője I. (Szt) István kir. országfölajánlása alapján. Amikor István kir. a →Magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta, közjogi méltóságra kérte a Szűzanyát. Ettől kezdve Magyarország Mária Országa (→Regnum Marianum). – 2. Mo. saját Mária-ünnepe. A ~ tiszt-e a fölajánlás napjához (aug. 15.) kötődött. XIII. Leó p. (ur. 1878–1903) Vaszary Kolos hgprím. kérésére 1896: (a honfoglalás millenniumán) okt. 2. vasárnapjára engedélyezte. 1914: az ünnepet áttették okt. 8-ra. – 3. invokáció a →lorettói litániában. – 4. Tisztelete Szt István kir. felajánlásával együtt kezdődött. Ennek tanúja a lebontott esztergomi Porta Speciosa homlokzati freskója, mely a Hartvik-legenda hatását tükrözi: „a szt király szemét és kezét a csillagok felé emelve, így kiáltott föl: Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet.” – I. Lipót császár (ur. 1657–1705) 1687: a pozsonyi ogy. alkalmából →Máriavölgybe zarándokolt, ahol a tör. alól fölszabadult országot a ~nak ajánlotta föl. A kegyszobrot ekkor a →Napbaöltözött Asszony jelvényeivel díszítették, s ezáltal az orsz. kirnéja szinte kozmikus (mindenség kirnője) jelleget ölt. – A kultusz nemcsak jámborsági, hanem pol. szándékokból (talán a kezdődő szabadkőművésség ellensúlyozására) ihlette a Congregatio Beatae Mariae Virginis sub titulo Magnae Hungarorum Dominae Nationis Hungaricae (1734) néven alakult győri jámbor társulatot, amelynek tagjai főleg a főpapok, főurak, magasrangú katonatisztek közül kerültek ki. A millenniumi ünnepségek után a 20. sz: sok új, ill. újjáépített tp-nak lett ~ a patrónája. A választásba nemzetiségi vidékeken a modern nemzetállam eszmevilága is belejátszott. – 5. Ikgr. A szepeshelyi kk. szegyh. falképén a kép bal felén Mária a koronát nyújtja az előtte térdeplő Károly Róbertnek, jobbról Tamás esztergomi érs. ajánlja föl a Koronát a Nagyasszonynak. – A 15. sz: Máriának a Napbaöltözött Asszonyként való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett (a ~ invokáció ekkor lett szinte szükségszerűvé). I. Lipót országfelajánlását örökíti meg Árpás (Mórichida) egykori gótikus prem. tp-ának barokk oltárképe: a kir. hazánk térképét ajánlja föl a Boldogasszonynak, akit 2 angyal a M. Szt Koronával koronáz meg. – A Nádasdy család Lékán épített tp-ának hatalmas oltárán Mária koronázási palástban, fején Szt István koronájával. – A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki ~ának jellegzetes ikgr-ja, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a Magyar Szt Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az →országalma, Mária másik kezébe a →jogar került. A török veszedelem elmúltával a lábánál a félhold bőségszaruvá, mintegy a magyar Kánaán, az extra Hungariam non est vita jelképévé alakult. Ez a barokkos Mária-ábrázolás képekről, szobrokról, céhzászlókról, pénzekről, később postabélyegekről közismertté vált. Pázmány Péter egyik prédikációjában mondja: mái napig költő pénzünkön a Boldogasszony képe körül ama szokott bötűkkel, Patrona Hungariae, Magyarország Asszonyának valljuk a Szent Szüzet. – Monumentális barokk falképeink sorában a székesfehérvári jezsuita (később ciszt.) tp. freskóján Mária az ég kirnéja: lába alatt a hold, ölében a Gyermek, s fogadja Szt Istvántól az ország felajánlását. Közöttük a mennyei udvarból kezében kardot tartó angyal ereszkedik alá, hogy társainak seregével megvédje a fölajánlott országot. →Dorffmeister István képei (Szigetvár, plébtp., 1788, Szentgotthárd, apátsági tp.) ugyanezt fejezik ki. Nemesapáti barokk tp-ának képén a ~ magyar sztek társaságában jelénik meg. Nyilván kk. hagyományok ihlették a Nagyasszonykép néven emlegetett székesfehérvári, piactéri Mária-szobrot, melyhez még a 20. sz. első évtizedeiben is az ünnepen a szegyh-ból körmenet indult. A soproni Szt Mihály-tp-ban Altomonte képén (1739) a ~ küldi az arkangyalt a törökök legyőzésére. –

6. Patrocíniumai: esztergomi egyhm.: Bény (Bina, 1896-ra restaurált híres román műemléktp.), Bp. (Regnum Marianum, lebontották; Tisztviselőtelep, 1931), Nagycsalomja (1911), Újlót (1910), Verebély, Zavar (1907); rozsnyói egyhm.: Bánréve (1928), Bocsárlapujtő (1899), Korláti (1939), Mátraszele (1935), Pelsőc (1907), Somoskőújfalu (1896); kassai egyhm.: Alsóberecki (1935), Ond (1946); egri egyhm.: Balkány (1936), Dombrád (1902), Dusnokpuszta (1922), Gemzse (1946, azelőtt: karácsony napja), Hámor (1930), Igrici (1936), Kunszentmárton (1941, kárm-k), Mezőkeresztes (1899), Nyíregyháza (1904), Ózd (1946), Prügy (1949), Ramocsaháza (1943), Tiszacsege (1941), Tiszadob (1912), Tornyospálca (1927); szatmári egyhm.: Aporliget (1950), Nyírderzs, Tarpa (1948); győri egyhm.: Győr (ppi kpna), Mecsér (azelőtt: Mindenszentek), Rétalap (kpna), Sokorópátka, Süttör (kpna); veszprémi egyhm.: Balatonföldvár, Balatonvilágos, Beleg, Bodorfa (kpna), Böhönye, Cserfekvés, Csombárd, Esztergár, Hárskút, Hencse (kpna), Jákó, Kaposkeresztúr, Keszthely (csak az 1896. évi tp-restauráció óta, azelőtt: Kisasszony), Kisasszond (kpna), Köbölkút (kpna), Lepsény, Nagyhorváti, Somogyjád, Somogymeggyes, Szabadi, Szenna, Szentmiklós, Szőkedencs, Taszár (azelőtt: Kisasszony), Újvárfalva, Zselicszentpál; székesfehérvári egyhm.: Apátszállás (1925), Besnyő (1948), Hercegfalva, Nagykarácsonyszállás, Széchenyitelep; pécsi egyhm.: Harkány (1934), Mecsekszabolcs (1912), Mohács (1940), Mozsgó (1746, a restauráció, vagyis 1896 e. Paolai Szt Ferenc), Murga, Nagyharsány (1938), Potony (1939); váci egyhm.: Ladánybene (1937), Orgovány (1917), Pécel (1900), Pesterzsébet (1938), Rákospalota (1900), Szank (1898), Szolnok (1932); kalocsai egyhm.: Bácsgyulafalva (1898), Csengőd (1901), Dávod (1910, azelőtt Mindenszentek), Kiscsertő (1904), Tiszakálmánfalva (1908), Tornyos; csanádi egyhm.: Józsefszállás (1897), Pusztaföldvár, Püspöklele, másként Maroslele (1899), Szeged (Fogadalmi tp., 1930), Temesvár; nagyváradi egyhm.: Újiráz (1912); erdélyi egyhm.: Bélbor, Erdőcsinád, Marosludas. **

Radó II:1361. – KL IV:77. – Nagyfalussy Lajos: Regnum Marianum 1038–1938. Bp., 1938. (fr-ul Paris, 1956) – Majsai Mór: Boldogasszony Anyánk. Szűz Mária tiszt-e Mo-on. Bp., 1982. – Bálint II:369.

Magyarok Nagyasszonya, Our Lady of Hungary, Notre-dames des Hongrois, Montreal, Quebec, 1930. júl.–1931. aug.: egyházközségi lap. – Megj. össz. 14 sz. Fel. szerk. és kiadó: Rácz József. Ny: Globus. 88

Magyarok Nagyasszonya, Bp., 1946: körlevél az egyházközségek hitbuzgalmi lánycsoportjai számára. – Megj. egyetlen sz. Fel. szerk. Fekete Jánosné. Kiadó: a Kat. Akció Orsz. Elnöksége. Ny: Élet. 88