🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Magyarfalu
következő 🡲

Magyarfalu, Magyarfalva, Ungeraden, v. Pozsony vm. (Záhorská Ves, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. stomfai esp. ker-ében. – Magasfalva filiájából 1786: alapították. Tp-át 1678: Alexandriai Szt Katalin tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1788-tól. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: szl. – Filiája 1917: Dimvár. **

Némethy 1894:156. – Pozsony vm. 1895:87. – Gerecze II:660. – Schem. Strig. 1917:192.

Magyarfalu (Unguri, az 1960-as évektől Arini, Bacău [Bákó] m., Moldva, Ro.): 1. falu Găiceana községben Bákótól DK-délkeletre, a Szeret bal partján, a Gyülüvesti (Ghilăvești) -patak egyik jobboldali, Magyarok patakik-nak (rum. rum. Văii Ungurilor)Văii nevezett mellékvizének völgyében. Magyar lakosságát először 1844: említik,Ungurilor) nevezett mellékvize völgyében. M. lakosságát 1844: említik először. Jerney bukovinai székelyeknek vélte őket, s ezt Lükő is megerősíti. Romáette. Rumén források szerint m. lakossága a Tekucs megyei Țiganești község Ungureni falujából települt ide a 19. sz. elején, vsz. több hullámban. Egy 1841–43: keletkezett, 101 tételből álló névsorban szinte kivétel nélkül románoláhosan írt m. nevek találhatók, pl.: Anton Roca (Róka Antal), Ianuș Ghiurca (Gyurka János) stb. Iosif Gabor OFM szerint „kántorok és magyarbarát papok (sic!) befolyása miatt abban a hitben nőttek fel, hogy ők magyar eredetűek, és minden egyes alkalommal eszerint viselkedtek”. Lakói viseletükben, tájnyelvükben megkülönböztetik magukat a szomszédos falvak székelyeitől. 1940: ~ból a 2. vh. során 60 család 368 taggal Bácskába, majdonnan elűzve Egyházaskozárra (Baranya m.) települt. – A népesség nemzetisége a források szerint kezdettől fogva túlnyomó részben m. és r.k. Össz. lakossága: 1898: 418, 1930: 847, 1992: 1337. R.k.: 1842: 540, 1851: 590, 1858: 536, 1930: 843, 1992: 1325, g.kel. 12. Tánczos G. szerint ma is a teljes r.k. lakosság ismeri a m. nyelvet. M, de m. nemzetiségű és anyanyelvű lakost csak az 1930-i népszámlálás mutatott ki: 837 főt. – 2. plébánia. Valén filiájából 1960: kvázipléb., 1968: pléb., addig kántorukkal m-ul imádkoztak, énekeltek. Első tp-a a 19. sz. elején már állt, Szt István magyar kir. tiszt-ére szent. 1910–14: új tp-ot építettek, védőszentje 1920 u. István vértanú, a védősztje. Domokos Pál Péter 1929: még látta a sekrestyébe dugott régi oltárképet. 1960: Szűz Mária születése tiszt-ére szent. Az 1977. III. 4-i: a földrengéskor megrongálódott, 1980: építették újjá. – Filiái 2001: Gajcsána (Găiceana), Hucu (Huțu), Bodeasa, Törökhíggya (Podu Turcului). – Plébánosa: 1978–: Petru Beța. – Az 1940-es években1945: az Egyházaskozárra települt ~i csángók évtizedeken át imaházban gyakorolták vallásukat, csak 1996. IV. 21: szentelhették fel saját tp-ukat, ugyancsaköl Szt István magyar kir. tiszt-ére saját tp-ukat. H.P.

Jerney 1851:194. – Lahovari V:690. – Lükő 1936:21, 169. – Gabor 1995:13. – Domokos 2001:108.