Magyar Tanácsköztársaság, Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság, 1919. márc. 21.-aug. 1.: a magyar kommün, az első orosz mintára létrehozott proletárdiktatúra. - Az →antant teljesíthetetlen →Vix-jegyzékét követően Károlyi Mihály (1875-1955) közt. eln. (hamisított aláírású) 'lemondó nyilatkozatot' tett. Ezt követően a Kommunisták Magyarországi Pártja vizsgálati fogságban lévő vezetői és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetői megegyeztek, és államcsínnyel átvették a hatalmat. Tömegtámogatásra csak a nagyvárosokban számíthattak, hiszen 1910: Mo. lakosságának 61,5 %-a őstermelő, 25,1 %-át foglalkoztatta a bányászat, ipar, keresk. és közlekedés, 2,5 ill. 2,2 %-a napszámos ill. házicseléd volt. A ~ irányító szerve a népbiztosokból álló Forradalmi Kormányzótanács; elnöke: Garbai Sándor (1879-1947), a diktátor Kun (Kohn) Béla (1886-1939) külügymin. Az önkormányzatokat és közigazgatást föloszlatták, helyette munkásokból, szegényparasztokból és 'haladó fejmunkásokból' álló 3-5 tagú direktóriumokra, ill. az intézőbiz-okra épülő tanácsrendszert vezettek be. Az ogy-hez hasonló szerepkörűvé tették az 500 főv. szervezett munkásból álló Bpi Központi Munkástanácsot. A föloszlatott csendőrség és rendőrség helyett létrehozták a Vörös Őrséget. A megszüntetett bíróságok helyett (legfeljebb egy jogi képesítésű taggal) 3 tagú forradalmi törvényszékeket állítottak. Közp. irányítást vezettek be, a 20-nál több munkást foglalkoztató üzemeket, a bankokat, a bányákat, a közlekedési váll-okat, a nagykereskedéseket, a lakóházakat, az isk-kat, mozikat stb. mint magántulajdont kártérítés nélkül államosították, az árakat - a kényszerforgalmú, de értéktelen ún. fehér pénzben - maximálták. IV. 4: kiadott földrendelettel megváltás nélkül köztulajdonba vették a közép- és nagybirtokokat és fölszerelésüket, amit szövetkezeti kezelésre termelési biztosoknak adtak át. Bevezették a kötelező és ingyenes ált. isk. okt-t, egységesítették a középisk-kat. Eltörölték a címeket, rangokat, a foglakozási megkülönböztetéseket, pl. az egy. tanár egy. tanító lett, stb. A vallás helyett Marx, Engels és Lenin tanait terjesztették, a papokat üldözték, éppúgy mint a nemz. eszme minden megnyilvánulását. Az isk. végzettséget és szakképzettséget értéktelenítették, az eszmehűséget tették a társad. fölemelkedés eszközévé. - A Forr. Kormányzótanács elutasította a Vix-jegyzéket, az oláh hadsereg V. 1-re elfoglalta a Tiszántúlt, a Felvidéken a csehek IV. 26: átlépték a demarkációs vonalat. A Stromfeld Aurél (1878-1927) vezérkari főnök irányította M. Vörös Hadsereg támadást indított ellenük, hogy kapcsolatot teremtsen az orosz Vörös Hadsereggel (északi hadjárat), V. 30-VI. 24: Bártfáig nyomultak, a katonák a vörös helyett nemz. zászló alatt harcoltak. VI. 30: elfogadva a párizsi békekonferencia ígéretét (Clemenceau-jegyzék), megkezdték a visszafoglalt ter. kiürítését, erre a tisztikar többsége lemondott. Az ígéretek ellenére az oláhok nem vonultak ki a Tiszántúlról. - A növekvő lakossági elégedetlenségre, V. 3: Szolnokon, V. 6: Devecseren, VI. 8: Kalocsán, környékén és Csajtán, VI. 9: Csornán, VI. 19: Derecskén, VI. 20: Madocsán, VI. 23: Dunaföldváron, Dunapatajon és Hajóson, VI. 24: Bpen stb. kitört „ellenforradalomra” Szamuely Tibor (1890-1919) és a páncélvonatán száguldozó Lenin-fiúk vörösterrorja 590 fő (köztük Hornyik Károly, Kósa József, →Kucsera Ferenc, Nagy Jenő, Szemelicker Antal, Trubinyi János, Vajai László, Vermes Gyula, Wohlmuth Ferenc r.k. papok) meggyilkolásával válaszolt. Az elhúzódó háború, az antant-embargó, az értéktelen pénz, a munkanélküliség, az oláh, cseh szerb megszállás, az egyház- és vallásüldözés, a városokba érkezett menekült →vagonlakók stb. miatt a diktatúrát a terror sem tarthatta fönn. A VII. 20: Tokajnál, Szolnoknál és Csongrádnál indított vörös támadás (a világsztrájkra vonatkozó fölhívással együtt) eredményezte, hogy a párizsi békekonferencia VII. 21: Ny-Mo-ot Au-nak ítélte, VII. 27: föladták a szolnoki hídfőt és mindenütt a Tisza jobbpartjára vonultak vissza. VII. 29: az antant a Forr. Kormányzótanács lemondását követelte, mire az VIII. 1: átadta a hatalmat a Peidl Gyula (1873-1943) vezette „szakszervezeti kormánynak”, és megállapodás alapján a vezetők menedékjogot kaptak Au-ba; a Vörös Hadsereget föloszlatták, a 133 napos ~ véget ért. - Hiv. lapja a Tanácsköztársaság (1919. IV. 17-VII. 31.), napilapjai a Népszava (III. 23-VIII. 3.) és a Vörös Újság (III. 22-VIII. 3.). - A m. gazd., pol. és társad. élet vezetői az eseményeket v. szemlélték, v. külf-re menekültek. Bécsben Bethlen István gr. (1874-1946) IV. 8. k. létrehozta az Antibolsevista Comitét (ABC). Aradon V. 5-V. 30: Károlyi Gyula gr. (1871-1947), Szegeden V. 30-VII. 12: Károlyi Gyula gr., VII. 12-VIII. 12: P(attantyús) Ábrahám Dezső (1874-1973) ellenkormánya szervezte a m. jogfolytonosság helyreállítását. 88

Tormay Cecil: Bujdosó kv. Bp., 1920. - Somogyváry Gyula: ... és Mihály harcolt. Uo., 1940. - Hajdu Tibor: A Mo-i Tanácsközt. Uo., 1969. - Gerencsér 1993. - Váry 1993:148.