Magyar Szent Korona-tan, Szentkorona-eszme: a →Magyar Szent Koronáról alkotott jogelmélete. - A →korona mint jelkép az uralkodó kiemelése és azonosítása mellett jelképezte a koronázókat is, azt a kört, mely az uralkodó hatalmát adta, fenntartotta. Így a király, az ország bárói (tisztségviselői) és nemesei, később szabad városai voltak e jelképes kör tagjai, a Korona tagjai. A Korona ereje tőlük és belőlük származott, annak viselője a Korona e körétől kapott hatalmat viselte, gyakorolta, személyesítette meg. E jelképes értelemben valójában a Koronáé a szuverén közhatalom, a közvagyon, a törvényalkotási és törvénytételi jogkör. Ha nincs kir., a Korona jelképezi az elismert hatalom folytonosságát, de csak a törvényes hatalomét. A Korona, mint tárgy, a Koronát alkotók nélkül nem hordozója és nem továbbvívője a hatalomnak. - Ez a ~ akkor bontakozott ki, mikor több esetben a koronázáshoz valamely, a teljes szertartáshoz nélkülözhetetlen elem, így maga a Korona, mint ékszer, hiányzott. Már I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307-42) és vetélytársai közötti versengéskor lényeges volt, hogy a megfelelő korona a megfelelő körülmények között tétessék a kir. fejére. - Az első eset, amikor a Korona, mint a hatalom hordozója, szövegben szerepel, 1381: a Mo. és Velence közötti →torinói béke, melyben a velencei kötelezettségvállalások a kir., a Korona és a kir. megkoronázott utódai javára szólnak. A megkoronázott kir. helyett Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) alatt a rendek többször vették át a főhatalom tényleges gyakorlását, de nem hivatkoztak a Korona tagságára. I. (Jagelló) Ulászló (ur. 1440-44) kir-lyá választásakor 1440: először fogalmazta meg a rendi ogy. azt az elméletet, hogy a Korona erejét a részét képező rendektől nyeri. A rendek akkor is gyakorolták e főhatalmat, amikor I. Ulászló halála után kormányzót választottak a központi hatalom gyakorlására. Ugyancsak e rendi felségjog alapján választotta I. Hunyadi Mátyást (ur. 1458-90) „mindez ország királyságra”. A Korona és a vele való koronázás továbbra is szükséges és elengedhetetlen kelléke volt a kir. hatalom közvetítésének. Jele ennek, hogy I. Ulászló adományait halála után nem tekintették érvényesnek, I. (Hunyadi) Mátyás a koronázása előtti adományait megkoronázása után megerősítette, hogy érvényük kétségtelen legyen (Hármaskv. II. 14.§). Egyes korábbi uralkodók adományait, noha azok kibocsátásakor meg voltak koronázva, mégsem tekintették érvényesnek. Ennek oka lehetett elveszett pecséttel visszaélés lehetősége, v. a nem teljes törvényesítés a megoszlott elismerés miatt egyes ellenkir-ok, ifjabb kir-ok és III. András kir. (ur. 1290-1301) esetében, valamint Zsigmond uralkodása első felében. - A ~t 1514: Werbőczy István rögzítette a Hármaskönyvben (I. 4-10.§). A ~ a modern nemzetszuverenitási gondolat korai megfogalmazása, a főhatalom megosztása az összes hatalmi ágakban a kir. és nemz., közp. és helyi kormányzat között. A kir-t a nemzet választja és az Egyh-zal együtt koronázza, a kir. veszi föl az országlakót a nemzet (nemesség) sorába. Törvényt a kir. és nemzet együtt hozhat, a hadseregnek a kir. parancsol, de fölhasználásáról az orsz. gyűlése dönt. Az igazgatást a közp-ban a kir. m. bárói útján, helyileg a nemesség választott tisztviselői, ill. a szabad városok polgárai által választott városi tisztviselők gyakorolják. Közp. és főbenjáró ügyekben a kir., helyileg a nemesi vm., ill. a szabad város bíráskodik. A közp. hatáskörből részesednek az orsz. nagybírói ítélőszékükön. - A Szent Koronával való koronázás által, Mo. alkotmányára tett és törvénybe iktatott eskü alapján válik az uralkodó a főhatalom törvényes gyakorlójává, azután is, mikor a kir. házban az öröklés rendjét előbb a fiági successio (1687:2. art.), majd a pragmatica sanctio törv-be iktatásával (1723:1-2. art.) megállapították. II. József (ur. 1780-90), valamint I. Ferenc József uralmának törvényességét 1849-67: ennek hiányában nem ismerte el az ország (vö. Deák Ferenc 1865. évi Húsvéti cikke): rendelkezéseik közül csak a koronázás után az ogy. által elfogadottak váltak törv-es rendünk elemeivé. Érdekes e szempontból, hogy az 1860-61. évi országbírói értekezlet döntéseit viszont (az ország bírái, a nem törv-es ogy. és a meg nem koronázott uralkodó egyetértésével) a hazai igazságszolgáltatás törv-es alapjaként elismerték, formális törvényi jóváhagyás nélkül. - E ~ a népfelség szellemében 1848, majd 1867: könnyen volt korszerűsíthető, úgy, hogy a Szent Korona tagjai közé fölvették a nem-nemes országlakókat is. - Amikor 1920: a →trianoni békével Mo-tól elvették ter-e és polgárai 2/3-át, a főhatalom jelképeként a Szent Korona mindezen kérdések jogszerű rendezésének igényét jelképezte. Egyúttal Mo. szuverenitását is, amelyben a polgárok továbbra is a Szent Korona tagjai és a főhatalmat a Szent Korona nevében gyakorolja a választott kormányzó, de nem uralkodóként, csak képviseleti jogkörben. - Ugyanezt a folyamatos nemzetszuverenitás-gondolatot, immár annak szakrális tartalma és tárgyhoz kötöttsége nélkül, kifejezi 2003: a hatályos alkotmány 2. §-ában a jogállam és a népszuverenitás kinyilvánítása. Zlinszky János

Politikai Mo. I-V. szerk. Szász József. I. Mo. tört-e az arany bullától 1795-ig. Bp., 1912:9. (Timon Ákos: A szt korona elmélete) - Eckhart Ferenc: A ~ tört-e. Uo., 1941. - Molnár Tamás-Pap Gábor-Pecze Ferenc-Tóth Zoltán József-Zlinszky János: A m. szt korona és a szentkorona-tan az ezredfordulón. Uo., 1999.