Mária-tisztelet: Az Egyh. hivatalos tanítása szerint a →Boldogságos Szűz Máriát kiváló vallásos tisztelet illeti meg (teol. biztos; CIC 1917:1255. k., DS 2326). A „kiváló tisztelet” →protodulia, azaz minden teremtmény tiszt-ét megelőző, az elsőnek kijáró tisztelet. - 1. A ~ meghajlás az Istenanya előtt, értékelő válasz Mária szentségére, a megváltás titkában való részesedésére és az Egyh-ban betöltött szerepére. Szentírási alapja: Gal 4,4; Mt 1-2; Lk 1-2; Jn 2,1-11; 19,25. Az egyházatyák Máriában előképet, az új Évát, az Egyh. típusát látták. A 4. sz. óta szentelnek Mária-tp-okat. 431-1200: főként az Istenanyát, a mennyek Kirnőjét tiszt. A 13. sz-tól jelentkezett Mária, az ember, a hívők Anyja, a fájdalmas Anya tiszt-e. - A reformáció a ~et ellentétesnek találta 3 alapelvvel: „solus Christus, sola fides (gratia), sola scriptura”. Luther végül elvetette az eredeti krisztológiai szó minden analóg átvitelét (közvetítő, közbenjáró, engesztelő, élet, édesség, reménység), és a Mária-ünnepeket csak Gyertyaszentelőre és Gyümölcsoltó Boldogasszonyra akarta korlátozni. Ha Mária könyörög érettünk, akkor nem kell rá kérnünk. Mária a „boldogságos Szűz” és „Krisztus helyére lépett” (Apol. XXI 27). Az egyh. rendelkezések általában 3 ünneppel számolnak, ezek: Gyertyaszentelő Boldogassz., Gyümölcsoltó Boldogassz., Mária látogatása. Ez a (Zwingli, Kálvin és az anglikanizmus általi) alapbeosztás az ortodoxiára és a pietizmusra vezethető vissza. A szélsőséges bibliakritikával, amely Jézustól elvitatja istenségét, Máriától szűzi istenanyaságát, a 19. sz. egyh. ébredésének a mozgalma és a hitvalló teol. újból szembeállította a régi reformációs beállítottságot. Az újlutheránusok elfordulnak a puszta védekezéstől. A reformáció alappontjainak újrafogalmazása (K. Barth, W. Künneth), párhuzamosan a fr. nyelvterülettel (M. Thurian) és az anglikanizmussal, rokonszenvet tanúsít a reformáció előtti hagyomány iránt (az anglikán egyh. mozgalma 1918, a Berneucheri Kör 1923 óta). - A →Korán 34x említi Máriát: Mária templomi szűz volt és Jézus szűz anyja; bűntelen volt, és mint a Fia, sohasem állt a sátán befolyása alatt, s „a világ minden asszonya elé került” (3:41). Az →iszlámban Mária az Istennel való misztikus egyesülésnek, nőies tisztaságnak és általában a nőnek az eszménye. Tört-ének megvannak a nyomai a folklórban, költ-ben, műv-ben egyaránt. Mária szentélyeit a muszlimok is látogatják, segítségül hívják a reménykedő anyák. A ~ missziós-pasztorális érintkezési pont. -

2. Megnyilvánulásai. a) Mária-imádságok: →Oltalmad alá futunk (3-4. sz.), →Üdvözlégy Mária, →Úrangyala, →rózsafüzér, →Memorare o piissima Virgo Maria (16. sz.), →Mária-antifónák, →Mária-himnuszok. Gabalai Szeverianosz (†408) szerint minden országban és minden nyelven „naponként tisztelik Máriát”, az ap-ok és vt-k előtt kell megszólítani. -

b) Keresztnévként 255: ismert, „a keresztény földkerekségen egyedül teljesen szép és mindenki által szeretett név” (8. sz.). -

c) →Mária-ünnepek -

d) A szentmisében a róm. lit. a 6. sz: vette be Máriát a kánonba (Communicantes). -

e) fölajánlás →Mária Szeplőtelen Szívének. -

f) A ~ egyéb formái: →skapuláré, →búcsújárás a →Mária-kegyhelyekre, →csodás érem, →Mária-képek tiszt-e, mariológiai kongresszusok (nemzeti: először Livorno 1895, Torino 1898, Lyon 1898; nemzetk.: Fribourg 1902, Róma 1904, Einsiedeln 1906, Zaragoza 1908, Salzburg 1910, Trier 1912, Róma 1950, Lourdes 1958). G.F.

Steinitzer Ede: Szűz Mária virágoskertje. Szeged, 1900. - Krisztus Anyja. Ang-ból ford. Soós István SJ. Bp., 1925. - Tóth Mike SJ: Májusi virágoskert. Uo., 1928. - KL III:268. - Kühár Flóris: ~ünk a 11. és 12. sz. hazai lit-jában. Uo., 1939. - Bernardot, M. V. OP: A Szűzanya lelkiéletemben. Fr-ból ford. Verebélyi Jácint OP. Bp., 1945. - Juhász Péter: A Boldogasszony tisztelete a magyar-róm. lit-ban. Tállya, 1948. (Dissz.) - LThK VII:78.