Magyar Katolikus Lexikon > M > Mária megkoronázása


Mária megkoronázása: a →Boldogságos Szűz Mária megdicsőülése földi élete végén, mennybevétele után (→Mária mennybevétele). - A gondolat, hogy királynői méltóságának beteljesedéseként Máriát a Fia, ill. a Szentháromság megkoronázza, a 12. sz: jelent meg Ny-Eu-ban. Forrása a mennybevitel lit-ja. - Ikgr. A →korona mint a mennyei dicsőség és a földi szenvedések jutalma kezdettől fogva Mária attrib-a. Az első ábrázolásokon a korai kk-ban a trónon ülő Máriát angyalok koronázzák. A 12. sz: jelent meg a tulajdonképpeni megkoronázás-kép: Mária kir. menyasszonyként ül Krisztus jobbján a dicsőség trónján, már koronával a fején, v. 2 angyal épp megkoronázza; Krisztus és Mária egymás felé fordul, Krisztus megáldja Máriát (Sendlis, 1185 k.; Párizs, 1210; Chartres, szegyh., 1225). A 13. sz-tól a trónon ülő Krisztus koronázza meg Máriát (Strassburg, szegyh., 1230). A 14-16. sz. itáliai műv-ben ~ számos oltárkép központi jelenete. Máriát olykor Krisztus előtt térdel (Vitale da Bologna, 1353, Bologna, San Salvatore). A 15. sz-tól tűnt föl a képeken az Atyaisten (Botticelli, 1490, Firenze, Uffizi; Filippo Lippi, Spoleto, dóm, 1467). A késő gótika faragott oltárain a Szentháromság koronázza Máriát, aki az Atyaisten és Krisztus között térdel, fölötte lebeg a Szentlélek galambja. Mindhárom isteni személyt emberi alakban is ábrázolják: középen az öreg, szakállas Atyaisten, a Fiú és a Szentlélek ifjú alakja ünnepi ornátusban, kezükben uralkodói attrib-ok (id. Holbein, München, Pinakothek, 1499). Az angyalok és sztek bevonásával ~ a mennyország ünnepévé tágul (Fra Angelico, Firenze, Uffizi), s néha →Mária halálával együtt ábrázolják (A. Dürer Heller-oltára; Raffaelo, Vat. Múz., 1505). A 17-18. sz: ~ önálló ábrázolása háttérbe került, csak a mennybevitel egy mozzanataként ábrázolták. **

Kirschbaum II:671. - Sachs 1980:229. - KML 1986:220.