Mária Terézia (Bécs, 1717. máj. 13.-Bécs, 1780. nov. 29.): német-római császárné és magyar királynő (ur. 1740-80). - Apja III. →Károly m. király (ur. 1711-40) és ném-róm. cs. (VI. Károlyként ur. 1711-40), anyja Erzsébet braunschweig-wolfenbütteli hgnő. Mivel fiúörökös nem volt, születendő leányuk számára a →Pragmatica Sanctióval biztosították 1713: az osztr. örökös tart-ok, 1722: Mo. trónját. Leányukat kirnőnek nevelték. ~ a ném-en kívül beszélt és írt fr., sp.. ol., lat. nyelven; különösen érdekelte a tört. és a földr. Tanárai jezsuiták voltak. - 1736. II. 12: feleségül ment Lotharingiai Ferenc István toszkán nagyhg-hez. 16 gyermekük született: 1637: Mária Erzsébet (†1740), 1738: Mária Anna, 1740: Mária Karolina (†1740), 1741: (II.) →József, 1742: Mária Krisztina, 1743: Mária Erzsébet, 1745: Károly József, 1746: Mária Amália, 1747: Péter Lipót (később II. →Lipót cs.), 1748: Mária Karolina (†1748), 1750: Mária Johanna (†1762), 1751: Mária Jozefa, 1752: Mária Karolina, 1754: Ferdinánd Károly Antal, 1755: Mária Antoinette, 1756: Miksa Ferenc. - A kormányzás gyakorlatát ~ a férjétől tanulhatta, aki 1732: Mo. helytartója, 1738: a hadsereg főparancsnoka, s részt vett a titkos konferencia ülésein. ~ kritikusan nézte atyja uralkodását, és elhatározta, hogy uralkodóként nem fogja hagyni, hogy miniszterei a rendi nemesi érdekek szolg-ában önkényesen rendelkezzenek. - 1740. X. 20: meghalt az apja, Károly cs., ~ X. 22: lépett a trónra. XI. 21: corregensnek (kormányzótárs) maga mellé vette a férjét. Magyar kirnővé Pozsonyban 1741. VI. 25: koronázták. - Kat. hívőként ~ a hatalmat a születés jogán vette át. Tudta, hogy felelősséggel tartozik Istennek és a rábízottaknak, s csak megbízottnak, a hatalom ideigl. birtokosának tartotta magát. Uralkodási formája →abszolút monarchia volt. Isten előtti felelőssége és a gondviselésbe vetett bizalma azonban megóvta attól, hogy azonosítsa magát az állammal és „abszolút függetlenséggel” uralkodjék. A felvilágosodás híveivel szemben nem hitt abban, hogy az emberi természet a kegyelemtől függetlenül jónak születik. Erőforrása az imádság, a szentségi élet és az elmélkedés volt. Gyakran napokra visszavonult, főként férje halála (1765) után. - Császárnőként 1740-48: az →osztrák örökösödési háborúban, 1756-63: a →hétéves háborúban kellett védenie a monarchiát, s helyre kellett állítania egységét. Társuralkodóként maga mellé vette 1745: a férjét, 1765: fiát, (II.) Józsefet. 1772: fia, József és tanácsadója, Anton Wenzel →Kaunitz rábeszélésének engedve részt vett Lengyelország első felosztásában (→Lengyelország fölosztása). Gyermekei házasságaival dinasztikus hálozatot hozott létre Sp- és Fro-gal, Nápollyal és Pármával. 1773: fájdalmas szívvel, de a pápa iránt engedelmesen végrehajtotta birodalmában a jezsuita r. föloszlatását. A rend vagyonából létesítette a →Tanulmányi Alapot. - Belpolitikája. Bár férjét és fiát kormánytársául fogadta, a had- és külügy kivételével mindvégig személyesen kormányzott. Fontos újításai: az államkancelláriának mint külügyminisztériumnak megszervezése (1753), az államtanács fölállítása (1760), a cseh és osztrák tart-ok közp. igazgatására szánt udvari kancellária és udvari kamara újjászervezése (1761), s az egyes tart-ok ker. kapitányságai fölé rendelt kormányzóságok megalkotása (1763). -

M. királynőként 1741. V. 14-re ogy-t hívott össze Pozsonyba. VI. 24: biztosította a rendeket szabadságjogaik tiszteletben tartásáról. Válaszul IX. 11: a r-ek életüket és vérüket ajánlották a trón védelmére. - Eleinte különösen kedvelte a m-okat, foglalkozott a gondolattal, hogy Budára teszi át székhelyét. A →határőrvidékek megszüntetésével, a szepesi városok visszacsatolásával (1772, →szepesi városok elzálogosítása) és Fiume bekebelezésével (1776) jelentékenyen hozzájárult az orsz. ter-ének növeléséhez; Szlavóniát viszont elcsatolta Mo-tól. - A rendiséggel, mint Au-ban, nálunk is voltak összeütközései. Miután az adó emelését s a papság és a nemesség közvetett megadóztatását nem tudta keresztülvinni (1751, 1764), mellőzte az ogy-t és rendeletekkel kormányzott. Mivel a m. rendeket nem tudta rávenni az adók fölemelésére, az adóteher alatt roskadozó osztr. tart-ok iparát és kereskedelmét a m. érdekek rovására minden eszközzel fejleszteni igyekezett, Mo-ot viszont valósággal gyarmati helyzetbe süllyesztette. Az őstermelés fokozása érdekében nagyot könnyített a jobbágyok helyzetén, s →Urbariumával (1767) pontosan meghatározta a jobbágyi szolgáltatások maximumát. - Nagy eredményeket ért el ~ az iskolaügy újjászervezésével. E téren is magáévá tette azonban kora felvilágosodott bölcseletének azon tételét, mely szerint az iskola politikum, s ennek megfelelően azon igyekezett, hogy az állam ellenőrző és felügyelő jogát minél szelesebb körben érvényesítse. Az orsz-ot 8 tanker-re osztotta, a középisk-k élére főig-kat, az el. isk-k élére tanfelügyelőket állított. 1777: a →Ratio Educationis nagy mértékben hozzájárult az isk-k belső életének egységesítéséhez és színvonaluk emeléséhez. Győrött, Kassán, Nagyszombatban, Nagyváradon és Zágrábban jogi és bölcs. akad-kat, Selmecbányán bányászati akad-t, Szempcen gazd. isk-t állított. Az orvosi karral kiegészített Pázmány Egy-et 1777: Nagyszombatból a budai kir. várba helyezte át. 1765: alapította a bécsi →Theresianumot, eredetileg kizárólag m. ifjak nevelésére. - Eszménye a →Regnum Marianum volt, minden tőle telhető eszközzel emelni igyekezett az Egyh. hatalmát és benső erejét, s előmozdította a prot-ok és görögkeletiek térítését. - Az egyházkormányzat célszerűsítése érdekében a nagy esztergomi érsség ter-éből kiszakította a besztercebányai, rozsnyói és szepesi, a dunántúli egyhm-kből a székesfehérvári és szombathelyi ppségeket. A görögkat-ok részére Munkácson és Nagyváradon alapított új ppségeket. - Erdélyben eltörölte a kat. egyh-at sértő törv-eket. A főpapi székeket az 1741:15. tc-nek megfelelően m. honosokkal, többnyire buzgó és gazdag mágnásokkal töltötte be, akik milliókat áldoztak a kat. restauráció céljaira. A →Szent Jobbot Raguzából Budára hozatta, és elrendelte az VIII. 20-i körmenetet. -

Uralkodása 2. felében azonban felvilágosult és febroniánus érzületű tanácsosainak (Kaunitz és Gerard van Swieten) hatására intézkedései olykor az Egyh. ügyeibe való önkényes beavatkozás és az Egyh. fölött való gyámkodás bélyegét viselték magukon, s sok tekintetben a →jozefinizmus útját egyengették. Különös módon ebben az irányban hatott az is, hogy ~ XIII. Kelemen p. (ur. 1758-69) engedélyével 1758: fölvette az apostoli király c-et. Ezután ~ az egyh. javadalmakat p. engedély nélkül megadóztatta, számadást követelt a főpapoktól, meghatározta, hogy mennyit kötelesek a lelkészi pénztárba és az új ppségek javára fizetni; az egyh. alapokat állami felügyelet alá helyezte, fölújította és gyakorolta a →királyi tetszvényjogot, csökkentette a körmenetek, búcsújárások, kötelező ünnepek számát, megszüntette az egyh-ak menedékjogát, maximálta a szerz-ek létszámát, s kimondotta, hogy szerz-es növ-ek 24 é. koruk előtt nem tehetnek ünn. fogadalmat. - Hibái ellenére ~ a 18. sz. nagy uralkodóinak egyike. Érdeklődésének és tevékenységének sokoldalúságával, erkölcseinek tisztaságával és családi életének bensőségességével messze föléje emelkedett kora valamennyi királyasszonyának. - Ikgr. Pozsonyi szobrát →Fadrusz János készítette. 1911-19: a →Millenniumi emlékmű királyszobrai között ~ (Zala György munkája) is látható volt. **

KL III:281. - Hamann 1990:323.

Mária Terézia, Ledóchowska, B.   →Ledóchowska

Mária Terézia, Szt Józsefről nevezett, CDCJ   →Tauscher, Anna Maria