Magyar Katolikus Lexikon > L > lustaság


lustaság, restség, tunyaság (lat. acedia): a →főbűnök egyike. - 1. tág értelemben vícium, mely által az ember minden feladatot és tevékenységet elhárít magától, undorodik és viszolyog minden erőfeszítéstől, legszívesebben nem csinál semmit. Van külső és belső, fizikai és szellemi ~. A külső ~ következtében az ember elhanyagolja állapotbeli kötelességeit, munkáját, külső környezetét, önmagát stb. Mindez állandó rendetlenséghez vezet, ami bénítóan hat a lélekre, és belső ~hoz vezet. A belső ~ a megfontoltság és összeszedettség hiánya, amely létezhet látszólag nagy külső aktivitás (nyüzsgés, kapkodás) mellett is. - A Szentírásban. A példabeszéd szerint lusta az, aki a szolgai félelem miatt elásta az Istentől kapott talentumot (Mt 25,26); büntetése a „külső sötétség”, sírás és fogak csikorgatása. - A ~ okai: a) az →értelem nem lát maga előtt állandó, biztos és jó →célt, ami folyamatosan ösztönözné az akaratot a tevékenység és pihenés harmóniájának megvalósítására; b) a cél megvan, de a helyes akaratnevelés hiányában az ember nem képes azt követni; c) mértéktelenség a tevékenységben: a hajszolt tevékenység (elviselhetetlen teher, vö. Mt 23,4; Lk 11,46) kifárasztja a lelket, elhomályosítja az értelmet, megtöri az akaratot (depresszióhoz vezet, melynek egyik oka épp a civilizáció diktálta tempó). - A ~ önmagában is súlyos bűnné válhat, ha miatta az ember súlyos parancsokat nem tart meg. Kísérői a szomorúság és az önsajnálat, mely ismét ~ot gerjeszt. Leküzdésében fontos szerepe van a nevelésnek, a családnak, a jó példának, a →játéknak (nemcsak a gyermek számára); fontos a pihenés és a tevékenység helyes arányának megtalálása, a lélek felfrissülése az ünnepeken (→harmadik parancsolat). A tanulásban és a munkában az öncélúság, kapkodás, szervezetlenség kerülése, a szórakozásban a lélek épülését szolgáló tárgyak, eszközök, témák. A gyermeknevelésben káros lehet a kényeztetés, a javak mértéktelen ajándékozása, mely hozzászoktat a dolgok fáradság nélküli birtoklásához. - Néprajz. A hagyományos falusi életben a tétlenség az egyik legnagyobb bűnnek, minden rossz forrásának számított. Ezért téli időben, amikor a föld nem adott elég munkát, az asszonyok-lányok kézimunkával, szövéssel, fonással, varrással, a férfiak faragással s más kézműves tevékenységgel minden idejüket kihasználták. A lányok hozományának mennyisége és minősége nem annyira anyagi okokból volt fontos, mint inkább a lány erényeinek, gondosságának és szorgalmának bizonyságaként (→háztűznéző). - Az eredetmagyarázó néphagyomány szerint Isten a legyet a tetűvel, a bolhával és a szúnyoggal együtt a ~ büntetésére teremtette. - 2. szoros értelemben →lelki restség. **

Dezső 1929:91. - Schütz 1993:242.