Magyar Katolikus Lexikon > L > lumen naturale


lumen naturale (lat. 'természetes fény', ti. az értelemé): Cicerótól származó bölcseleti kifejezés, amely Kantig végigvonul a gondolkodáson: a dolgok lényegét és a cselekvés normáit az értelem saját erejéből képes megismerni. - A metafora alapja: ahogy a →fény megvilágítja a színeket, formákat, úgy az értelem a belátható igazságokat; a →hit fénye a hitigazságokat világítja át, a →visio beatifica a túlvilági istenlátás, amely boldogsággal tölt el. Míg utóbbiak termfölötti erők, a ~ az ember veleszületett képessége. M. →Heidegger az ittlét fölfénylése fogalmával újította föl, amely a lét átfogó megragadása. Az →újskolasztikán belül A. →Rosmini-Serbati alakított ki hasonló tanítást. Csak azt vitatták, Aquinói állította-e, hogy a ~ révén azt ragadjuk meg, amihez az elvonatkoztatás során eljutunk, v. valamiféle a priori ismeret-tartalmakat. Úgy tűnik, Szt Tamás az „a priori” elemet arra értette, hogy minden (tapasztalati, intuitív v. elvonatkoztatott) ismerettel a →létezőt ragadjuk meg (ma helyesebb így mondani: a →létet), ezt aztán a cselekvő értelem (intellectus agens) épp a ~ segítségével tovább boncolja, pontosítja. Azt is mondta Tamás, hogy ez az „általános lét” Isten tükre, de hozzátette: nem kifejezett formában. A ~ról adott tanítása tehát nem azonosítható az ún. illuminációs elmélettel v. az ún. ontologista fölfogással, amely azt vallotta, hogy közvetlen Isten-ismerettel rendelkezünk, az Isten-fogalom mindenkivel vele született adottság. **

LThK V:1214.