Magyar Katolikus Lexikon > L > liturgikus színek


liturgikus színek: a →liturgia szertartásaiban használt textíliák (ruhák, kendők, abroszok stb.) színe. - A Ny-i egyh-ban kezdetben ált. fehér volt, de tetszés szerint más színeket is alkalmaztak. A korai kk-ban a 4 fő szín: fehér, piros, zöld és fekete. A 13. sz: ezekhez jött a viola. - A ~ használatát először III. Ince p. (ur. 1198-1216) szabályozta. Szt V. Pius p. (ur. 1566-72) óta kötelező ~: fehér az Úr, Szűz Mária, az angyalok és a nem vt. szentek ünnepein; piros pünkösd napján és nyolcadában, az Úr szenvedésének és a Szt Keresztnek, továbbá a vt-knak az ünnepein; zöld vízkereszt nyolcadától →hetvenedvasárnapig hétköznapokon is; violaszín az ádventben s az egész nagyböjtben; fekete: nagypénteken, gyászmiséken, temetésen. Használható még a rózsaszín ádvent 3. (Gaudete) és a nagyböjt 4. (Laetare) vasárnapján. Az arany bármelyik színt helyettesítheti. Tiltott szín a sárga és az égszínkék. - A II. Vat. Zsin. után a fekete színt helyettesítheti a viola. - A ~ szimbolikus jelentése: fehér: ártatlanság, szűzi tisztaság, kegyelem; zöld: élet, reménység; viola: bűnbánat; fekete: gyász; arany: kegyelem; rózsaszín: öröm; piros: Szentlélek (tűz), vértanúság. - A bizánci egyh-ban ~: világos (fehér, aranysárga, kék, zöld), piros és fekete.  L.F.

Mihályfi 1933:268.