licenciatus (a lat licentia, 'engedély' szóból): tudományos fokozat, melyet egyházi egyetemek és fakultások adományoznak végzett hallgatóiknak, akik vizsgával bizonyították, hogy alkalmasak →akadémiai fokozatokat nem adományozó iskolában tanítani. - A 13. sz. közepétől főként a jogi és teol. karokon alakult ki, de aránylag lassan és későn vált külön a →doktorátustól. XI. Pius p. rendelkezése (1931) óta a doktorátus föltétele. Csak olyan egyh. tanintézet adhatja, mely doktorátust is ad. Elnyerésének föltételei: a megfelelő előadások lehallgatása és eredményes vizsgák; gyakorlaton való részvétel („szeminárium”), egy rövid dolgozat, mely tanúskodik a jelölt tud. munkára való képességéről; írás- és szóbeli vizsga. **

Császár 1914:58. - EC II:1325.