Magyar Katolikus Lexikon > L > lengetés


lengetés: 1. fölajánló gesztus az Ószövetség áldozati liturgiájában:  a fölajánlott tárgyat (az állat szegyét, arany, bronz tárgyakat) előre, hátra, föl és le (kereszt alakban) mozgatták az oltár előtt. A pap egyedül v. a fölajánlást tévő kezét alulról megtámasztva végezte (Kiv 29,26-27; Lev 7,30; 10,14; 23,15; Szám 6,20; 18,18). - 2. A m. néphagyományban a húsvéti szent kenyér (v. kalács) fölajánlása: →pászka. **

Strack-Billerbeck II:602, 785; IV:645. - BL:1111.