Magyar Katolikus Lexikon > L > lelkigyakorlat


lelkigyakorlat (lat. exercitia spiritualia): gondosan megtervezett, gyakorlati következményekkel járó, elmélkedési rendszer a katolikus hit alapigazságairól Loyolai Szt Ignác óta (→elmélkedés, →elmélkedési módszerek). - A ~ szó már jóval Szt Ignác előtt is élt jámbor gyakorlatok és módszerek jelölésére, s az aszketikus teljesítményt v. az elmélkedő elmélyülést hangsúlyozták vele. Szt Ignác újabb részleteket emelt ki: az elmélkedések az akkori exegézis alapján csak Jézus életére irányultak (nem az erényekre, isteni tulajdonságokra stb.); Ignác az elmélyülés lehetőleg komplex módszerét ajánlotta, s ezzel újból fölfedezte a lelki érzékekről szóló tanítást; a napnak mindig a lelki érzékek „gyakorlatoztatásával” kell befejeződnie; legfontosabb, hogy a ~ból jó elhatározások szülessenek. - Ezt az utat Szt Ignác a saját tapasztalataiból szűrte le: önéletrajza harmincnapos ~a magyarázatának is tekinthető. Az 1. hét (még nem elmélkedés) visszapillantás saját életére, a bűn fogalmának meghatározása. A 2-4. héten Jézusra tekintett (élete; követése; halála; föltámadása), s meghozta nagy döntéseit. - A későbbiekben ezekből a ~okból, ami az eredeti elképzelés szerint az életben csak egyszer végezhető, sokféle és hatásos lelkipásztori és meditatív ~ lett. A reformáció utáni idők katolicizmusát meghatározta a ~ végzése, de még a katolicizmuson kívül is nagyon elterjedt ez a csendes, módszeresen rendezett elmélyülés (lelkinapok, visszatekintés, felkészülés stb.). - A jezsuiták lehetőleg mindenütt →lelkigyakorlatos házakat nyitottak, ahol elsősorban egyéni lelkigyakorlatozókkal foglalkoznak (→Manréza). Emellett csoportok is végezhetik a ~ot, közösen hallgatják az elmélkedési pontokat, közös a liturgia, de teljesen egyéni a problémák megbeszélése és a döntés. - A ~nak főleg ifjúkorban (pl. hivatásválasztás, házasságkötés stb. előtt) van nagy jelentősége, mert módot ad egy egész későbbi élet alapvető irányának meghatározására. A későbbi életkorban visszatekintésre, újabb megtérésre ad lehetőséget. XI. Pius p. Mens nostra enciklikája (1929. XII. 20.) hangsúlyozza fontosságát minden keresztény számára. - A CIC 1983. is rendelkezik a szeminaristák (246.k. 5.§), a klerikusok (276.k. 2.§), a szentelendők (1039.k.), a szerzetesek (663.k. 5.§) és a plébániák (770.k.) ~airól. A ~ot lehet egyedül végezni, de gyakoribb a közös, csoportos ~. **

Schütz 1993:229.