Magyar Katolikus Lexikon > L > lelki olvasás


lelki olvasás: a →lelki életet tápláló írásművek imádságos, lelki épülést kereső olvasása, a →könyvvallások lelkiségének kincse. A ~ lehetőségei szorosan összefüggenek az írni-olvasni tudással és →könyv történetével. Az →analfabéta számára a ~ is lehetetlen. - 1. lectio divina: Isten kinyilatkoztató, írott beszédének olvasása és megérteni akarása, a →szentírásolvasás. - 2. lectio spiritualis: a lelki élet dolgairól szóló, az olvasó konkrét helyzetének megfelelő könyv figyelmes olvasása azzal a szándékkal, hogy lelki hasznot merítsünk belőle. Szt Ágoston szerint „amikor imádkozunk, mi beszélünk az Istennel; de ha olvasunk, Isten szól hozzánk”. - A ~ jó gondolatokat ad, jámbor érzelmeket kelt, visszatart a haszontalan szórakozásoktól, elűzi a rossz gondolatokat, erősít a kísértések ellen, előkészít az imádságra és elmélkedésre, s támogat azok jó végzésében; elősegíti a helyes önismeretet, és ösztönöz a tökéletesség után való törekvésre. Ezért a ~ előtt kérjük a Szentlelket, hogy olvasás közben világosítsa meg értelmünket, vezesse és erősítse akaratunkat, és indítsuk föl a jó szándékot, hogy „nem okosabb, hanem jobb akarok lenni!” - Lassan, figyelmesen, alázatos és tanulékony lélekkel olvassunk, hogy jól megérthessük, amit olvasunk, és egész valónkat átjárhassa az igazság. Minden szót úgy fogadjunk, mintha maga az Isten mondaná azt nekünk. - Ha valami jobban megragadja a figyelmünket, álljunk meg az olvasásban és igyekezzünk minél mélyebben behatolni abba az igazságba. Tehát ne sokat, hanem jól olvassunk. - Az olvasott dolgokat vessük össze lelkünk állapotával, és tegyünk valami gyakorlati elhatározást. - Rövid imádsággal zárjuk be az olvasást, és kérjük a Szentlelket, hogy amit lelkünkben megkezdett, fejezze is be. - Ugyanazt a jó lelki kv-et elolvashatjuk többször is. Nem lesz az untató, mert az ismételt átolvasásnál olyan igazságokra találunk benne, amiket első olvasáskor figyelemre se méltattunk. - A megfelelő lelki olvasmány megtalálásában nagy segítséget tud nyújtani a →lelkipásztor és a →lelkivezető. **

Schütz 1993:287.