legfőbb lény: vallástörténeti fogalom, a legáltalánosabb istennév; a filozófiában a →lét hierarchiájának csúcsán lévő →létező, minden lét végső alapja és oka (→ens absolutum). - A vallástörténet tanúsága szerint minden kor és kultúra embere hitt egy ~ben, akitől az életet és fenntartását eredeztette, fölismerte a tőle való függést, melyet a vallásos →kultusz is kifejez. E kapcsolat (→vallás) természetét a ~ről alkotott kép (→istenkép), az →istenismeret tökéletessége határozza meg. A ~ természetének megismerése →kinyilatkoztatást igényel (→Isten megismerhetősége). **

HtG II:725. - LThK 1993. IX:404.