lant (ol. liuto): hosszúkás mandula formájú, alul szélesedő s félgömbszerűen domborodó testű, rövid nyakú pengetőhangszer, hátrahajló kulcstokkal és kettős bélhúrokkal. - A róm. szakrális zenében a ~ a lectisterniumok (istenszobrok megvendégelése) hivatalos hangszere volt, a ~játékosok külön kollégiumba szervezkedtek. - Szt Rajner attrib-a. **
Rajeczky 1988.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.