Magyar Katolikus Lexikon > L > lófő


lófő (lat. primipilus): a székelyek rangban második, a →primorok (főszékelyek) után következő társadalmi rétege a feudalizmus idején. - A székelyek mint kiváltságolt katonanép valamennyien szabadok voltak, s közöttük a 14. sz-tól észlelhetők vagyoni különbségek. A ~k főként jelentősebb állatállományuk révén emelkedtek ki a →közszékelyek közül. Kezdetben a székelyek valamennyien lovas katonák voltak, később már csak a ~k voltak lovasok, a közszékelyek gyalogosként szolgáltak. Mint lovas katonáknak nagyobb zsákmány, s a 16. sz-tól a közös nemzetségi földből nagyobb →nyílföld járt nekik. A székely székek tisztviselői nagyrészt belőlük kerültek ki (→hadnagy). 1554-től a közszékelyekkel ellentétben a ~k a primorokhoz és a m. nemesekhez hasonlóan mentesek a hadiadó alól. A 18. sz: a ~k már kisnemesek, általában 1-2 jobbágyteleknyi földbirtokkal. A ~k a székelyek 8-10%-át tették ki, számuk idővel csökkent. 1848: a jobbágyfölszabadításkor kiváltságaik megszűntek. B.A.

Szádeczky-Kardoss Lajos: A székely nemz. tört. és alkotmánya. Bp., 1927. - Endes 1935:309. - Tört. Szle 1983. (Bodor György: Az 1562 előtti székely nemzetségi szervezet) - Erdély tört. I-III.