🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > létező
következő 🡲

létező, lény, való (lat. ens, ném. das Seiende): a →létből részesedő, körülhatárolható valóság. - A ~ fogalmának kidolgozása együtt haladt a lét-fogalom fejlődésével. A létből mint végső →alapból eredeztethető először is az általános lét (esse commune), ebből részesednek az egyes lényegiségek, melyek az egyes →magánvalók belső formáló elvét alkotják, ezek →járulékokba öltöznek, s így alakulnak ki a konkrét ~k - a tulajdonképpeni teremtmények. Fontos különbség: míg a szellemi magánvalók tevékenysége immanens (vö. megismerés és akarás), az anyagi magánvalóké áthaladó (tranziens: egyik kihat a másikra), mennyiségi viszonyok (tér- és idő-keretek) közt zajlik. A magánvaló és a járulék a ~k legfelső fajait alkotják (→kategóriák). A ~ fogalma mintegy ezek fölött áll, rá csak a →lét transzcendentális tulajdonságai érvényesek: hogy van, hogy valami, hogy igaz,, szép, s hogy érték. E tulajdonságok felcserélhetők, amiből az is érthetővé válik, miért halad együtt az emberiség tört-ében a metafiz., a logikai, az erkölcsi és az esztétikai érdeklődés: mindegyik olyan részterületet ölel föl, amely csak az összes többivel együtt képes kielégíteni az emberi szellemet. A ~k legbelső tartalma az, hogy a létet állítják, így ráhangolják az embert arra a kinyilatkoztatásra, melyben az az abszolút lét tárul föl, „aki van”, tehát akinek éppen a lét a lényege. Cs.I.

LThK IX:601.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.