Magyar Katolikus Lexikon > L > lábbeli


lábbeli: a →láb védelmét szolgáló, a járást (hegymászást) segítő, cserzett bőrből, ritkábban nemezből, gyapjú vagy egyéb szövetből készült ruhadarab. - 1. A Szentírásban →saru. - 2. A magyar hagyományban: a) legkezdetlegesebb ~ az egyetlen darab bőrből készült bocskor, mely a talpat, a talp szélét és a lábujjakat védi. A gyalogos ember ősi ~je K-Eu-ban azért tudott fennmaradni, mert minden ~ közt a legkönnyebb, s bárki által könnyen elkészíthető. Régen nemcsak a jobbágyság, hanem a szegényebb nemesség is, sőt Apor Péter szerint Erdélyben a 17. sz: az előkelő renden lévő fiatalság is viselte. Az alföldi magyarság a kerekorrú bocskort nyáron mezítlábra viselte, egyébként mindig a lábra csavart kapcára kötötték. - b) A különtalpú ~k között a legegyszerűbb a papucs, melyet vsz. a törököktől vettünk át nevével együtt. Ffi, idősebb asszony sarkatlan v. alacsonysarkú, a fiatalabb nő magassarkú papucsot viselt. Ahol ünnepnap is hordták a nők, kötött harisnyára húzzák föl. - A talpas ~ másik formája a cipő, cipellő, cepő. Hasonlít a fedelesbocskorhoz, de talpa sík, nem felhajló. A székelyek cepőkje v. bakancsa, bokoncsa a szár belső oldalán, más cipőformáink mindig a lábfej közepén és a lábszár élén fűződnek. - A csizma a lovas népek jellegzetes ~je. Őshazája K-en lehet. A vastagtalpú csizmát kezdetben a hadakozó, lóháton járó nemesi oszt. és a huszárság viselte, a 18. sz. elején kezdett terjedni a nép között s csak a 19. sz. elején lett ált. a bocskor rovására. Legrégibb csizmaformánk a fordított csizma, a 19. sz. végén kiveszett. Úgy készült, hogy a már összetoldott és kifordított fejes szárrészhez a talpat a sarki rész kihagyásával erős, szurkos fonallal hozzávarrták, aztán a csizmát vízben beáztatták, s mikor megpuhult, kifordították, a sarkánál cseresznye- v. fűzfaháncsból készült kéreggel látták el, aztán itt is összevarrták. Ezután a vizes csizmát kaptafára húzták, melyen megszáradt. A fordított csizmának nem volt bőrből rakott sarka, hanem magas vaspatkó helyettesítette, melyet a talpnak sarok alatti részéhez szegeztek. A kívülről apró faszegekkel felszegezett talp 1850 u. lett ált. - A m. csizma a szár szabása szerint oldalt (régebbi forma) v. hátulvarrott. A 19. sz. 2. felében a szárat kéregpapírral bélelték, hogy kemény legyen, s a magas vaspatkó helyébe a bőrből rakott magas sarok került, melyet lapos, olykor szárnyas vaspatkóval patkoltak meg. A leányok és menyecskék patkóján a sarok előtt csörgők is voltak, a talpba csikorgót tétettek, hogy járás közben a figyelmet magukra tereljék. - Régebben a vásározó nép, különösen a mesterember télen nemezből harisnyaformára készült botost viselt, melyet süvegesek v. kalaposok készítettek. Rendesen más ~ fölé szokták húzni a szekerezők a hideg ellen; gyaloglásra nagysága miatt nem alkalmas. **

MN I:359.